2013. március 30., szombat

Rádhá-Krsna, Csaitanja


Szvarúp Dámódar naplójában e versben magasztalja Csaitanja Maháprabhut:

rādhā kṛṣṇa-praṇaya-vikṛtir hlādinī-śaktir asmād
ekātmānāv api bhuvi purā deha-bhedaṁ gatau tau |
caitanyākhyaṁ prakaṭam adhunā tad-dvayaṁ caikyam āptaṁ
rādhā-bhāva-dyuti-suvalitaṁ naumi kṛṣṇa-svarūpam ||

Rádhá és Krsna szerelmének kibontakozása az isteni gyönyör-energia. Ők
ketten egy lélek, s bár hajdan a földön különváltak egymástól,
most Csaitanjának nevezik kettejük együttes alakját.
Krsnát magasztalom, kit Rádhá érzelmeinek ragyogása ölel körül!

Srídhar Mahárádzs így fordítja és értelmezi e verset: „Csaitanja Maháprabhut imádom, aki nem más, mint maga Krsna, Rádhárání külső ragyogásába és érzelmeibe burkolózva. Mint uralt és uralkodó felek, Rádhá és Krsna egyéni azonosságukban is örökké egyek. Csaitanja formájában most újra egyesültek. Az Úr belső gyönyöradó energiájának e felfoghatatlan átalakulása Rádhá és Krsna szerelmes kedvteléseiből fakad.

E versében Szvarúp Dámódar azt bizonyítja, hogy Rádhá-Krsna valamint Csaitanja Maháprabhu kedvtelései örökkévalók és párhuzamosak. Nehéz megmondani, mi volt előbb, a tél vagy a nyár? Az Úr örök kedvtelései is körkörösen kergetik egymást. Ezért Szvarúp Dámódar nem tartja fontos kérdésnek azt, hogy vajon Csaitanja avatár volt-e előbb vagy Krsna, ha egyszer mindketten örökkévalóak.
De kicsoda Rádhárání? Nem más, mint a Krsnából áradó szépség és vonzalom kibontakozása. Ez a Rádháként kiteljesedő vonzerő tehát Krsnából származik. Rádhárání Krsna egy sajátságos energiáját, a hládiní saktit személyesíti meg. Így nem is lehet különállónak tekinteni Rádhát és Krsnát; ketten vannak, mégis egyek. Úgy mondják, az ősi időkben elváltak egymástól, majd újra egyesültek Csaitanja Maháprabhuként, kinek külseje és érzelemvilága Rádháráníé, belső lényege és természete pedig maga Krsna. A tűztől lehetetlen elválasztani a hőt, miként a Naptól is elválaszthatatlan a fény. A kettő egy és ugyanaz. Hasonlóan, az Abszolút Igazság egyetlen végső szubsztancia (advaja-gjána), ám néha Rádhá és Krsna különváltan jelenik meg, majd újra egyesül. Ha együtt vannak, élvezik egymás társaságát, máskor az elválás kegyetlen fájdalma kínozza őket, a találkozás leghalványabb reménye nélkül. Ilyen az ő isteni természetük.” (Az arany avatár)

Prabódhánanda Szaraszvatí e gondolatot így önti versbe:

navadvīpaḥ sākṣād vraja-puram aho gauḍa-paridhau
śacī-putraḥ sākṣād vraja-pati-suto nāgara-varaḥ |
sa vai rādhā-bhāva-dyuti-su-valitaḥ kāṇcana-cchato
navadvīpe līlāṁ vrajapura-durāpāṁ vitanute ||

Navadvíp maga Vrndávan, Gauda vidékén,
Sacsí anya fia pedig Vradzsa elöljárójának fia, a kiválók legkiválóbbja.
Rádhá tündöklő természetébe burkolt arany-hegy ő,
ki a vrndávani bizalmas kedvteléseket megnyilvánítja Navadvípban.

(Navadvíp-satakam 79.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése