Srí Naróttamástakam

Visvanáth Csakravartí Naróttam dász Thákurt magasztaló költeménye, a mestereit magasztaló versciklusból.

śrī-kṛṣṇa-nāmāmṛta-varṣi-vaktra-
candra-prabhā-dhvasta-tamo-bharāya |
gaurāṅga-devānucarāya tasmai
namo namaḥ śrīla-narottamāya ||1||
Orcájának fényes holdja Srí Krsna neveinek hűsítő nektárját záporozza, eloszlatva a tudatlanság sűrű sötétségét.
Gaurángadéva hű követőjének, Sríla Naróttamnak ajánlom hódolatom újra meg újra!

saṅkīrtanānandaja-manda-hāsya-
danta-dyuti-dyotita-diṅ-mukhāya |
svedāśru-dhārā-snapitāya tasmai
namo namaḥ śrīla-narottamāya ||2||
A szankírtan önfeledt gyönyörében szelíd mosolyra húzódik szája, fogai tündöklése beragyogja a világtájakat.
Patakzó könnye, és verítéke mossa testét – Sríla Naróttamnak ajánlom hódolatom újra meg újra!

mṛdaṅga-nāda-śruti-mātra-cañcat-
padāmbujāmanda-manoharāya |
sadyaḥ samudyat-pulakāya tasmai
namo namaḥ śrīla-narottamāya ||3||
Megdöndülnek a mrdangák, s e hang nyomban megindítja szívét: lótuszlábai a magasba szökkennek,
szőrszálai mind az égnek merednek – Sríla Naróttamnak ajánlom hódolatom újra meg újra!

gandharva-garva-kṣapaṇa-svalāsya-
vismāpitāśeṣa-kṛti-vrajāya |
sva-sṛṣṭa-gāna-prathitāya tasmai
namo namaḥ śrīla-narottamāya ||4||
Tündéreket megszégyenítő tánca ámulatba ejti a földkerekséget!
Szépséges dalait énekli, erről nevezetes ő – Sríla Naróttamnak ajánlom hódolatom újra meg újra!

ānanda-mūrcchāvanipāta-bhāta-
dhūlī-bharālaṅkṛta-vigrahāya |
yad-darśanaṁ bhāgya-bhareṇa tasmai
namo namaḥ śrīla-narottamāya ||5||
A gyönyörtől aléltan omlik a földre, tündöklő testét por ékesíti.
Őt látni maga a jószerencse – Sríla Naróttamnak ajánlom hódolatom újra meg újra!

sthale sthale yasya kṛpā-prapābhiḥ
kṛṣṇānya-tṛṣṇā jana-saṁhatīnām |
nirmūlitā eva bhavanti tasmai
namo namaḥ śrīla-narottamāya ||6||
Faluról falura járván a könyörület kútja volt ő, így az emberek minden anyagi vágya
gyökerestül megsemmisült. Sríla Naróttamnak ajánlom hódolatom újra meg újra!
 

E versszak az ellentmondást hordozó költői kép szép példája: A prapā szó közkutat jelent, melyből a szomjas vándor vizet meríthet. Ám most a vándorszerzetes Naróttam a kút, melyből a helybéliek vizet – isteni kegyet – meríthetnek, s e víz oly hathatósan csillapítja szomjukat (tṛṣṇā), hogy a világi léttel (nem Krsnával) kapcsolatos minden vágy gyökerestül megsemmisül. A tṛṣṇā szó egyszerre jelent szomjúságot, vágyat, mohóságot.

yad-bhakti-niṣṭhopala-rekhikeva
sparśaḥ punaḥ sparśa-maṇīva yasya |
prāmāṇyam evaṁ śrutivad yadīyaṁ
tasmai namaḥ śrīla-narottamāya ||7||
Nyakéke Krsna szerető szolgálatába vetett szilárd hite, érintése akár a bölcsek köve,
szava a védák kinyilatkoztatásához fogható. Sríla Naróttamnak ajánlom hódolatom!
 

 A prāmānya szó szerint bizonyosságot, hitelességet jelent: bizonysága – azaz kimondott szava – akár a védai kinyilatkoztatás (śrutivat).

mūrtaiva bhaktiḥ kim ayaṁ kim eṣa
vairāgya-sāras tanumān nṛloke |
sambhāvyate yaḥ kṛtibhiḥ sadaiva
tasmai namaḥ śrīla-narottamāya ||8||
Vajon ki lehet ő? Talán a testetöltött odaadás, a világi léttől való függetlenség maga
született meg az emberek világában? Sríla Naróttamnak ajánlom hódolatom!
 

 A harmadik páda kṛtibhiḥ (tetteivel együtt) szava arra utal, hogy a testetöltött odaadás (mūrtā bhaktiḥ), s a lemondás, a világi léttől való függetlenség leglényege (vairāgya-sāraḥ) tetteivel, azaz kedvteléseivel együtt jelent meg e világban: ez ismételt utalás Naróttam nagyszerű dalaira és csodás táncára.

rājan-mṛdaṅga-karatāla-kalābhirāmaṁ
gaurāṅga-gāna-madhu-pāna-bharābhirāmam |
śrīman-narottama-padāmbuja-mañju-nṛtyaṁ
bhṛtyaṁ kṛtārthayatu māṁ phaliteṣṭa-kṛtyam ||9||
Sríla Naróttam lótuszlábainak a mrdangák és karatálok hangján örvendező, Gaurángáról szóló dalok mézétől édes, elbűvölő tánca teljesítse be szolgájának odaadó törekvését!

A versmérték upajāti: (indravajrā: – – υ – – / υ υ – υ – υ és upendravajrā υ – υ – – / υ υ – υ – υ sorok együtt)
Az utolsó strófa vasantatilakā (a tavasz ékessége): – – υ – υ υ υ – / υ υ – υ – –