Bejegyzések
Az upanisad szövegét Bhaktivinód Thákur tette közzé.
atha pippalādaḥ samitpāṇirbhagavantam brahmanam upasanno
bhagavan me śubham kimatra cakṣaṣveti ||1||
Akkor Pippaláda tüzifával a kezében járult Brahmá elé:
Óh, Magasztos, kérlek, mondd meg, mi válik javamra itt (az anyagi világban)?
Pippaláda: mitikus bölcs. Azt mondják, azért nevezték így, mert szívesen ette a pippala gyümölcsét. A Prasna-upanisadban őt kérdezik tanítványai.
A hagyomány szerint a tanítvány szolgálatkészsége jeleként tüzifával kezében járul mestere elé. Fára az áldozati tűz megrakásához van szükség.
sa hovāca bhūyaḥ eva tapasā brahmacaryeṇa śaśvat-ramasva mano vaśeti ||2||
(Brahmá így) felelt: Gyakori vezekléssel és cölibátussal légy elégedett mindig, s engedelmes elméjű.
Brahmá válasza a tan bevezetője csupán.sa tathā bhūtvā bhūya enam upasadyāha
bhagavan kalau pāpāc-channaḥ prajāḥ kathaṁ mucyeran iti ||3||
(Pippaláda) így tett, majd ismét felkereste őt, és így szólt:
Óh, Magasztos, a kali korban, a bűnei miatt befedett emberiség miképpen szabadulhat meg?
ko vā devatā ko vā mantro brūhīti ||4||
Vajon melyik istenség, melyik mantra (vezet a szabaduláshoz), kérlek, mondd el!
Pippaláda engedelmes tanítványként követte mestere utasítását, s így megtisztult szívvel alkalmassá vált a titkos tanítás megértésére. Jelzi ezt kérdésének változása is: eddig csak a saját javát kutatta (1. vers), immáron minden teremtmény számára kutatja a megszabadulás útját.
sa hovāca | rahasyaṁ te vadiṣyāmi
jāhnavītīre navadvīpe golokākhye dhāmni govindo dvibhūjo gauraḥ sarvātmā mahāpuruṣo mahātmā mahāyogī triguṇātītaḥ sattvarūpo bhaktiṁ loke kāśyatīti |
tadete ślokāḥ bhavanti ||5||
Így felelt: A titkot tárom fel.
A Dzsáhnaví (Gangesz) partján, Navadvípban, a Gólókaként ismert isteni hajlékon arany színben két karral jelenik meg Góvinda, mindenek lelke, a nagy Isten [mahápurusa], nagy lélek [mahátmá] s nagy misztikus [mahájógí]. Fölötte áll a három kötőerőnek, a megtestesült jóság, s az odaadást nyilvánítja meg e világban. Erről szólnak a versek:
eko devo sarvarūpī mahātmā
gauraraktaśyāmalaśvetarūpaḥ |
caitanyātmā sa vai caitanyaśaktir-
bhaktākāro bhaktido bhaktivedyaḥ ||6||
Egy az Isten, a sokféle testben (megjelenő) nagy lélek,
az arany, vörös, fekete és fehér színű formákban (megjelenő)
Csaitanja lényegű [csaitanja-átman]. Bizony ő az isteni tudatosság [csaitanja-sakti]
s az odaadás megtestesülése, az odaadás adományozója, ki odaadással ismerhető meg.
namo vedāntavedyāya
kṛṣṇāya paramātmane |
sarvacaitanyarūpāya
caitanyāya namo namaḥ ||7||
Hódolat a védánta céljának,
Krsnának, a Felsőléleknek,
a teljes tudatosság formájának [szarva-csaitanja-rúpa],
Csaitanjának hódolok újra meg újra!
A vedānta-vedya kifejezés kétféleképpen is értelmezhető: 1) aki a védántából ismerendő meg, azaz akit a védántából lehet megérteni, 2) aki a védánta szerint a megismerendő, Brahman (athāto brahma-jijñāsā).
A vers a Gópála-tápaní upanisad első versének párja:
om sac-cid-ānanda-rūpāya kṛṣṇāyākliṣṭa-karmaṇe |
namo vedānta-vedyāya gurave buddhi-sākṣiṇe ||1||
Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Srí Krsnának, az örökkévalóság, tudatosság és gyönyör szépséges megtestesítőjének, aki megment a nyomorúságtól. Hódolat néki, akit a Védántából lehet megérteni, s aki a legfőbb tanítómester, mindenki szívének tanúja!
vedāntavedyaṁ puruṣaṁ purāṇaṁ
caitanyātmānaṁ viśvayoniṁ mahāntaṁ |
tameva viditvātimṛtyumeti
nānyaḥ panthā vidyate’yanāya ||8||
A Védántával megismerendőt, az ősi szermélyt,
Csaitanja természetűt [csaitanja-átman], a mindenség forrását, a legnagyobbat,
bizony őt megismerve (az ember) legyőzi a halált,
más út nem ismert ezen kívül, (amivel) túlléphető (az illúzió).
svanāmamūlamantreṇa sarvaṁ hlādayati vibhuḥ ||9||
A Legfelsőbb Úr saját nevének eredendő mantrájával tesz boldoggá mindenkit.
A mūla szó jelentése gyökér, alap, bázis, összetételben fő, eredendő, legfontosabb, elsődleges.
dve śaktī parametasya hlādinī samvideva ceti ||10||
Két legmagasabb rendű energiája a mindentudás [szamvit] és a gyönyör [hládiní].
A lét-tudat-boldogság (sat-cit-ānanda) isteni forrása a lét teljessége (sandhinī), a mindentudás (samvit) és a boldogító isteni energia, a gyönyör (hlādinī). Ezek isteni formája Baladév, Vászudéva-Krsna és Rádhá. Csaitanja, aki Rádhá és Krsna egy személyben, így a mindentudás és gyönyör megtestesítője.
sa eva mūlamantraṁ japati haririti kṛṣṇa iti rāma iti ||11||
Bizony ő (a Legfelsőbb Úr [vibhu]) Hari, Krsna és Ráma neveinek múlamantráját zengi.
harati hṛdayagranthiṁ vāsanārūpamiti hariḥ |
kṛṣi smaraṇe tacca ṇa tadubhayamelanaṁ kṛṣṇa iti |
ramayati sarvamiti rāmaḥ ānandarūpaḥ |
atra śloko bhavati ||12||
Megsemmisíti [harati] a szív csomóját, mely a tévképzet (anyagi vágy) képében nyilvánul meg, ezért Hari (a neve)..
A krs és na egyesülése meditációban: ez Krsna.
Mindenkit megörvendeztet, ezért (ő) Ráma, a gyönyör (eredeti) formája.
Így szól a vers.
kṛṣir bhūr-vācakaḥ śabdo ṇaś ca nirvṛti-sūcakaḥ |
kṛṣṇas tadbhāvayogāc ca kṛṣṇo bhavati śāśvataḥ ||
A „krs” létezést jelent, a „na” az elcsendesülés örömére [nirvrti] utal,
és amazok kapcsolódásából Krsna lesz, az örökkévaló.
mantraguhyaḥ paramo bhaktivedyaḥ ||13||
A mantra titka transzcendentális, (egyedül) odaadással ismerhető meg.
Más szövegváltozatban: mantro guhyaḥ, ekkor a fordítás így szól: A mantra titkos, transzcendentális, odaadással ismerhető meg.
nāmānyaṣṭāvaṣṭa ca śobhanāni tāni nityaṁ ye japanti dhīrāste vai māyāmatitaranti nānyaḥ |
paramaṁ mantraṁ paramarahasyaṁ nityamāvartayati ||14||
E kétszer nyolc név (felettébb) áldásos, a bölcsek, kik e neveket zengik, bizony ők, s nem más kelnek át az illúzión.
Forgassuk hát mindig (olvasónkon) e transzcendens mantrát, a legnagyobb misztériumot!
caitanya eva saṅkarṣaṇo vāsudevaḥ parameṣṭḥī rudraḥ śakro bṛhaspatiḥ sarvadevā sarvāṇi bhūtāni sthāvarāṇi carāṇi ca yat kiṅcit sadasat kāraṇaṁ sarvaṁ |
tadatra ślokaḥ ||15||
Bizony Csaitanja Szankarsana, Vászudéva, a legfelsőbb helyzetű. Ő Siva, Indra, Brhaszpati, minden félisten, minden létező a mozdulatlanok és a mozgók egyaránt, bármi, ami örök vagy ideiglenes, az ok, minden.
Itt van erről a vers.
Legfelsőbb helyzetű (parameṣṭḥī): a jelző Brahmára is utalhat, ekkor: „Bizony Csaitanja Szankarsana, Vászudéva, Brahmá, Siva…”
yatkiṅcidasadbhuṅkte
kṣaraṁ tat kāryamucyate ||16||
Ami ideiglenest fogyaszt
az múlandó [ksara], s okozatnak mondják.
„Ideiglenest fogyaszt”: a szóhasználat a Mándúkja upanisadot idézi. Ott az éberben lakozó külső értelem a durvát (azaz a durva fizikai jelenségvilághoz tartozót) evő [sthūla-bhuj], az álomban lakó belső értelem elvontat evő [pravivikta-bhuj].
A kṣara szó jelentése: múlandó, tünékeny, tudatlanság, víz, test, felhő; az akṣara pedig mindezek ellentéte. A szó a kṣar elenyészik, szertefoszlik, elolvad gyökből származik.
satkāraṇaṁ paraṁ jīvas
tadakṣaramitīritaṁ ||17||
Az ok a létező, a magasabb, az élőlény [dzsíva],
amit múlhatatlannak [aksara] mondanak.
kṣarākṣarābhyāṁ paramaḥ
sa eva puruṣottamaḥ |
caitanyākhyaṁ paraṁ tattvaṁ
sarvakāraṇakāraṇam ||18||
A múlandónál [ksara] és a múlhatatlannál [aksara] is felsőbb
a Legfelsőbb Személy [purusóttama], bizony, ő
a Csaitanja nevű Abszolút Igazság,
minden ok (végső) oka.
A fenti három vers gondolata a Bhagavad-gítá 15.15-18. verseivel állítható párhuzamba.
ya enaṁ rasayati bhajati dhyāyati sa pāpmānaṁ tarati sa puto bhavati sa tattvaṁ jānāti sa tarati śokaṁ |
gatistasyāste nānyasyeti ||19||
Aki őt megszereti, imádja, (rajta) meditál, legyőzi a bűnt, megtisztul, megismeri az igazságot s legyőzi a bánatot.
Ő ér célba, nem más.
om hariḥ śāntiḥ
OM, Hari! Béke!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése