2012. szeptember 12., szerda

Madhva tanainak foglalata


A védánta suddha-dvaita iskolájának atyamestere, Ánanda Tírtha azaz Madhávácsárja tanításának foglalata az alábbi vers:

śrīman madhva-mate hariḥ paratamaḥ satyaṁ jagat tattvato
bhedo jīva-gaṇāḥ harer anucarāḥ nīcocca-bhāvaṁ gatāḥ |
muktir naija-sukhānubhūtir amalā bhaktiś ca tat-sādhanaṁ
hy akṣādi tritayaṁ pramāṇam akhilāmnāyaika-vedyo hariḥ ||

Srímat Madhva tanítása szerint: a Legfelsőbb Hari. A világ valóságos, miként
a különbözőség is. A lények Hari szolgái, kik alacsonyabb, vagy magasabb létbe jutnak.
Az üdvösség (a lélek) önnön boldogságának megtapasztalása, s ennek (elérésének) módja a makulátlan odaadás.
A bizonyság az érzékeléssel kezdődő hármas, minden szentírás egyedüli célja csakis Hari.

A vers kilenc tételben foglalja Madhva tanítását:


1. A Legfelsőbb Hari (hariḥ paratamaḥ). A legelső, legfontosabb állítás: van Isten, s ő Hari. 


2. A világ valóságos (satyaṁ jagat). A tétel szinte Sankara állításának ellenpontjaként fogalmazódik meg. Sankara így ír a Brahman-ismeret füzére című nevezetes versében: „Brahman a valóság, a világ valótlan (*), az élőlény bizony Brahman, s nem más. Így értelmezendő a szentírás, ezt hirdeti a védánta.” (szó szerint: ez a védánta-kisdobja, brahma satyaṁ jaganmithyā jīvo brahmaiva nāparaḥ | anena vedyaṁ sacchāstramiti vedāntaḍiṇḍimaḥ ||, Brahma-jñānāvalī-mālā, 20.) Ezzel szemben Madhva tanítása szerint a világ valóságos, létező, ám nem független (a-svatantra, nem független, mert teljes mértékben Isten akaratától függ), öntudatlan (acetana), ideiglenes (anitya) teremtés.


3. A különbözőség valóságos (tattvato bhedaḥ). Míg a Sankara képviselte advaita-védánta szerint az élőlény azonos Brahmannal (jīvo brahmaiva nāparaḥ), Madhva tiszta kettősség (śuddha-dvaita) tana Isten és az élőlények különbözőségét hirdeti. Ötféle különbözőséget határoz meg:
Az élőlények és Isten különbsége, a tompa anyag és Isten különbsége, az élőlények egymás közti különbsége, a tompa anyag és az élőlények különbsége, valamint az egyik anyag másiktól való különbsége – ez az ötféle különbözőség kifejtése (jīveśvara-bhidā caiva jaḍeśvara-bhidā tathā | jīva-bhedo mithaś caiva jaḍa-jīva-bhidā tathā | mithaś ca jaḍa-bhedo ’yaṁ prapañco bheda-pañcakaḥ).


4. A lények Hari szolgái (jīva-gaṇāḥ harer anucarāḥ). Az anucara szó szerint követőt jelent. Az előző tételek Istenről és a világról szóltak, az élőlényekről csupán annyit tudtunk meg, hogy különböznek Istentől. E tétel leszögezi: társak, ám nem egyenrangúak – így az odaadó szolgálat (lásd a 7. tétel) az élőlények számára valódi természetük szerint való cselekvést jelenti.


5. (Az élőlények) alacsonyabb, vagy magasabb létbe jutnak (nīcocca-bhāvaṁ gatāḥ). Az élőlények korábbi tetteik következményeként különféle léthelyzetekbe kerülnek.


6. Az üdvösség (a lélek) önnön boldogságának megtapasztalása (muktir naija-sukhānubhūtiḥ). Fontos megállapítás, a lélek eredeti természete szerint sat-cit-ānanda, azaz létező, tudatos és öröm-természetű. Az üdvösség az illúzió fátyla mögé pillantva a leglényegünkben rejlő természetünk fellelése.


7. (Az üdvösség elérésének) módja a makulátlan odaadás (amalā bhaktiś ca tat-sādhanam). 


8. A bizonyság az érzékeléssel kezdődő hármas (akṣādi tritayaṁ pramāṇam), azaz az ismeretszerzés három forrásból táplálkozik: az érzéki tapasztalás (pratyakṣa), a következtetés (anumāna) és a bizonyságok koronája, a kinyilatkoztatás (śabda).


9. Minden szentírás egyedüli célja csakis Hari (akhilāmnāyaika-vedyo hariḥ). A szöveg szó szerinti fordítása: minden szentírás egyedüli megismerendője (vedya) Hari, azaz minden szentírás róla szól, és őt jelöli meg megismerendőként (athāto brahma-jijńāsā).

A vers szerzője az a Vjászatírtha (1460–1539), akit a Csaitanja-követő hagyomány Mádhavéndra Purí tanítójának tanítójaként ismer. A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték).

–––––––––––––––––––––––– = o O o = ––––––––––––––––––––––
*: A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy Sankara tanainak, s e versének is többféle interpretációja ismeretes. A mithyā szó ellentmondásost, hamist jelent: így a jagan mithyā állítást sokan a vers első felének fényében (Brahman a valóság) „világ valótlan”-ként értelmezik, míg mások szerint az állítás nem a világ létéről, hanem ellentmondásos természetéről szól: sem nem valós, sem nem valótlan, hiszen létező, ám illúzió-természetű.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése