Siksástaka 5.

ayi nanda-tanuja kiṅkaraṁ
patitaṁ māṁ viṣame bhavāmbudhau |
kṛpayā tava pāda-paṅkaja-
sthita-dhūlī-sadṛśaṁ vicintaya ||5||

Óh, Nanda kisfia, e bukott szolga a létezés félelmetes óceánjában (van),
fontold meg kérlek, s (tedd) lótuszlábadnál lévő porszemhez hasonlatossá!

Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Prabhupád kommentárja:

Srí Krsnáért, Nanda Mahárádzs fiáért mindenki rajong. A lélek eredeti spirituális természete szerint az Úr Krsna örök szolgája, ám eredendő szerepéről megfeledkezve az anyagi lét rettentő óceánjába zuhant. Fuldoklásából a menekvést egyedül az Úr kegye jelentheti. Amennyiben a végtelenül kegyes Krsna magához emeli a parányi lelket s lótuszvirág lábainál egy porszemmé teszi, újra fölelevenedik az élőlény elfeledett lelki identitása és szolgálatkészsége. Az ember saját erejéből képtelen elmélyíteni Krsna iránti szolgálatkészségét. Az ő feladata a meghódolás Krsna akarata és kegye előtt, a szolgálatkészség csak ezt követően bontakozhat ki. E vers a lótuszvirág lábak pora kifejezést használja, ami szintén alátámasztja a szentírások véleményét, miszerint az egyéni lélek Srí Krsna parányi szerves része.

Az odaadás további fejlődése
Amíg az ember megtisztulva vissza nem nyeri eredeti lelki azonosságát, a nemkívánatos vágyak (anarthák) nyoma még megmarad szívében. Így a végső célt s a tökéletességet is beárnyékolják a tisztátalanságok. A szent nevek zengése s a szeretetteljes odaadó szolgálat csak akkor kezdődhet, ha az ember már felismerte Istenhez fűződő kapcsolatát (szambandha-gjána). Ezen a szinten a bhaktát a szeretet szülöttének (dzsáta-rati) nevezik. Mantrázása sokszorta kifinomultabb, mint egy kezdő bhaktáé. Megfelelő érettség híján senki se próbálja álnok módon a szeretet szülöttének mutatni magát.
A nemkívánatos vonásoktól megtisztulva (anartha nivrtti) a tántoríthatatlan szolgálatkészség (nairantarja) következik, majd pedig a bhakta meditációja során önkéntelenül is megszólítja, magasztalja Krsna kedvteléseit. Ez az elsődleges vágyódás (szvéccsha-púrviká), amit a spontán vonzalom kialakulása követ. Ezután Krsna rejtett, titkos kedvtelései minden különösebb erőfeszítés nélkül önként feltárulkoznak a bhakta előtt. Ez az isteni boldogság spontán síkja (szvarasziki). A végső tökéletesség a rajongó istenszeretet (Krsna-préma), ami csak az előző három fokozat után nyilvánul meg.

(forrás: Gangesz folyóirat, 27. szám)

Bhaktivinód Thákur Siksástaka kommentárjából az ötödik vers magyarázata a Bhaktipédián.
~~~~~~~~~~~~
Siksástaka-kommentárok a Slókamálán