menj el!

nindāṁ bhagavataḥ śṛṇvaṁs tat-parasya janasya vā |
tato nāpaiti yaḥ so 'pi yāty adhaḥ sukṛtāc cyutaḥ ||

Ki meghallgatja, hogy az Urat, vagy híveit gyalázzák,
s nem távozik (nyomban onnan), az elbukik, s elesik jótettei (kedvező eredményeitől is).

(Bhág. 10.74.40.)

Mikor Sisupál Judisthir császárrá koronázási ceremóniáján sértegetni kezdte Krsnát, a gyülekezet tagjai felpattantak helyükről. Ezt kommentálja e verssel Sukadév gószvámí.
Rúpa gószvámí a gyakorló odaadás, a szádhana-bhakti hatvannégy elemét sorolja fel. Az egyik tényező, különleges esetben intoleráns viselkedést ajánl: ha urát sértegetik, a bhakta ne maradjon béketűrő (tan-nindādy asahiṣṇutā).
Sríla Prabhupád háromféle lehetőséget ajánl, ha ilyen helyzetbe kerülnénk: „Ha valaki gyalázó szavakat hall, olyan ügyesnek kell lennie, hogy érveivel képes legyen legyőzni az ellenfelet. Ha nem tud felülkerekedni ellenfelén, akkor a következő lépés az, hogy ahelyett, hogy csak állna ott szerényen, mondjon le az életéről. A harmadik utat akkor kell választania, ha az említett két folyamatot képtelen követni, ez pedig az, hogy hagyja el a helyszínt.” (Az odaadás nektárja, az odaadó elvek további szempontjait felsoroló fejezetből)

PDF