a ragaszkodás ellenszere a ragaszkodás

Kapila tanácsai édesanyjának, a Bhágavata-purána 3.25. fejezetéből:

prasaṅgam ajaraṁ pāśam ātmanaḥ kavayo viduḥ |
sa eva sādhuṣu kṛto mokṣa-dvāram apāvṛtam ||20||

A bölcsek jól ismerik a ragaszkodást, a lélek nem-múló béklyóját.
Ám ugyanaz (a ragaszkodás) a szentek iránt, szélesre tárja a megszabadulás kapuját.

A szanszkrt saṅgaḥ szó ragaszkodást és társaságot is jelent. Evilági létünk oka a világi ragaszkodás, ám a szentek társasága, a sādhu-saṅga a megszabadulás kapuja. Kik a szádhuk? – e kérdésre válaszol a következő négy vers:

titikṣavaḥ kāruṇikāḥ suhṛdaḥ sarva-dehinām |
ajāta-śatravaḥ śāntāḥ sādhavaḥ sādhu-bhūṣaṇāḥ ||21||

Türelmesek, könyörületesek, szeretetteljesek minden lény iránt,
ellenség-nélküliek, békések és erényesek – ezek a szentek ékességei.

A sādhavaḥ (erényesek, a sādhu többesszáma) szó Srídhar Szvámí értelmezésében a szentírásokat követő, Visvanáth Csakravartí szerint pedig egyszerű, tiszta, egyenes jellemű embert jelent. Szanátan gószvámí értelmezésében nem tulajdonság, hanem az Úr híveinek megnevezése… a vers második fele ekkor így hangzik: „ellenség-nélküliek és békések – ezek a szentek oly kiváló ékességei.”

mayy ananyena bhāvena bhaktiṁ kurvanti ye dṛḍhām |
mat-kṛte tyakta-karmāṇas tyakta-svajana-bāndhavāḥ ||22||

Állhatatos, kizárólagos odaadással fordulnak felém,
nékem szentelik tetteiket, felhagynak minden más tevékenységgel, akár lemondanak a rokonok, vagy barátok iránti ragaszkodásról is.

A kizárólagos (ananya) szó a figyelem teljes összpontosítását jelenti, osztatlan, másra nem irányulót: tiszta bhaktit.
„Nékem szentelik tetteiket”: a mat-kṛte („én-tettben”) kifejezést Szanátan gószvámí kommentárjában háromféleképpen is értelmezi: 1. nékem szentelik tetteiket, 2. tetteik egyedüli célja, hogy elérjenek engem, 3. a kedvemért cselekszenek.
A verssel kapcsolatban felmerülhet egy kérdés: az előzőekben azt olvastuk, hogy a szentek mindenki jóakarói, itt pedig az áll, hogy elhagyják a rokonaikat is – vajon nincs-e ellentmondás e két állítás között. A szádhuk lehetnek szerzetesek: ekkor a hagyomány szerint új életet kezdenek, de lehetnek családosok is: ebben az élethelyzetben az ember sokszor a saját maga kivetüléseként tekint az övéire – a szádhu az efféle ragaszkodástól mentes.

mad-āśrayāḥ kathā mṛṣṭāḥ śṛṇvanti kathayanti ca |
tapanti vividhās tāpā naitān mad-gata-cetasaḥ ||23||

Nálam leltek oltalomra, a rólam szóló ízes történeteket hallgatják s beszélik el,
így nem érinti őket a sokféle gyötrelem – egyedül rám gondolnak.

Vírarághava, a Srí szampradája neves Bhágavatam-magyarázója olvasatában a vers első fele így hangzik: mad-āśraya-kathā hṛṣṭāḥ – a rólam szóló történeteken örvendezve…

ta ete sādhavaḥ sādhvi sarva-saṅga-vivarjitāḥ |
saṅgas teṣv atha te prārthyaḥ saṅga-doṣa-harā hi te ||24||

Óh, erényes anyám! E szentek minden ragaszkodást maguk mögött hagytak,
kutasd hát a hozzájuk fűző ragaszkodást, mert ez minden hiányosságtól megszabadít!

„minden ragaszkodást maguk mögött hagytak” Dzsíva gószvámí kommentárja szerint a négy életcélt maguk mögött hagyókról van szó – kiket sem az anyagi gyarapodás (artha), sem a világi erények (dharma), sem a vágyak (káma), sem az üdvösség (móksa) nem lelkesít, csakis a rajongó istenszeretetnek (préma) élnek.

PDF