2011. december 10., szombat

Haré Krsna!


Az alábbi versek Prabódhánanda Szaraszvatí művéből, a Srí Vrndávana-mahimámrtából valók. (17.87-89.)


pragāyan naṭann uddhasan vā luṭhan vā
pradhāvan rudan sampatan mūrcchito vā |
kadā vā mahā-prema-mādhvī-madāndhaś
cariṣyāmi vṛndāvane loka-bāhyaḥ ||

Énekelve, táncolva, felkacagva, vagy a földön hemperegve, futva, zokogva, vagy ájultan a földre omolva –
vajon mikor kóborlok majd Vrndávanban, a rajongó szeretet mézédes mámorától vakon, a világról megfeledkezve?

A negyedik sor utolsó szava, a loka-bāhyaḥ („világon kívüli”, „világtól idegen”) kettős értelmű. Általában „kívülálló” értelemben használják, azaz a világ kívülállóként tekint a költőre, ám a következő vers más jelentést is sugall: vajon mikor érzem majd magam kívülállóként, nem e világhoz tartozóként?

na lokaṁ na dharmaṁ na gehaṁ na dehaṁ
na nindāṁ stutiṁ nāpi saukhyaṁ na duḥkham |
vijānan kim apy unmadaḥ prema-mādhvyā
graha-grasta-vat karhi vṛndāvane syām ||

A világot, a vallásos kötelességeimet, az otthont és testemet feledve, szidalmak vagy dicséret
által nem háborítva, vajon mikor tesz mámorossá a rajongó szeretet mézbora, s élhetek Vrndávanban, megszállottként?

A graha (megmarkoló) gonosz démon, mely ha megszállja (grasta) az embert, görcsös rángásokat okoz.

hare kṛṣṇa kṛṣṇeti kṛṣṇeti mukhyān
mahāścarya-nāmāvalī-siddha-mantrān |
kṛpā-mūrti-caitanya-devopagītān
kadābhyasya vṛndāvane syāṁ kṛtārthaḥ ||

„Haré Krsna! Krsna, Krsna!” A szent nevek e csodálatos füzérét, e tökéletes mantrákat
a megtestesült könyörület, Srí Csaitanja-déva énekelte. Mikor nyerem el az isteni szeretetet Vrndávanban, e mantrát ismételve?

A vers vége szó szerinti fordításban: mikor (kadā) lehetek (syām) megtett szándékú (azaz célbaért, kṛta-arthaḥ)?, a célra pedig az előző strófák utalnak: prema, a rajongó szeretet.
A versmérték bhujaṅgaprayāta (kígyósiklás): υ – – υ – – υ – – υ – –

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése