2011. november 12., szombat

Jámunácsárja: Csatuh-slókí


A Laksmín keresztül alászálló Srí-szampradája Rámánudzsa előtti egyik neves tanítója Jámunácsárja (Szvámí Álavandára). A Csatur-slókí (Négy strófa) című költeménye Laksmí előtt hódol, aki Jámuna számára több, mint Nárájan hitvese.


kāntaste puruṣottamaḥ phaṇipatiḥ śayyā''sanam vāhanam
vedātmā vihageśvaro yavanikā māyā jaganmohinī |
brahmeśādi-suravrajaḥ sadayitas tvaddāsa-dāsīgaṇaḥ
śrīrityeva ca nāma te bhagavati brūmaḥ kathaṁ tvām vayam ||1||

A Legfőbb Úr a kedvesed, a Kígyó-úr (Sésa) az ágyad, hátasod és hordozód
a testetöltött véda, a Madárkirály (Garuda), fátylad a világot elámító illúzió,
Brahmá, Siva és más istenek párjaikkal a szolgálóid és szolgálóleányaid.
Srí! – ez a neved, úrnőm. Miképpen is szólíthatnánk téged?

Mi jellemzi leginkább Laksmí fenségét? Hogy a Legfőbb Úr a kedvese. Nem csupán férje a Legfőbb Úr, hanem kedvese (kānta). Ananta-sésa a fekhelye, és Garuda, kinek szárnyai véda-himnuszok, a trónusa (āsana) és hordozója (vāhana). Az illúziókeltő energia az ő fátyla, a tizennégy világot uraló félistenek pedig a szolgálói.
A neved fenség, bőség (srī), végtelenül magasztos vagy – mondja Jamunácsárja –, miként is szólíthatnánk hát téged, hiszen szavaink elégtelennek bizonyulnak, meg sem közelíthetnek.

yasyāste mahimānam ātmana iva tvadvallabho'pi prabhuḥ
nālam mātum iyattayā niravadhiṁ nityānukūlam svataḥ |
tām tvām dāsa iti prapanna iti ca stoṣyāmyahaṁ nirbhayaḥ
lokaikeśvari loka-nātha-dayite dānte dayāṁ te vidan ||2||

Dicsőséged – miként a sajátját – még kedves Urad
sem képes felmérni, végtelen kegyelmed oly határtalan!
Szolgád vagyok, meghódoltam. Oltalmad árnyékában magasztallak majd téged,
világok egyedüli istennője, világok urának kedvese, nagylelkű úrnőm! Megismertem kegyed.

Bár az Úrnő kegyét még párja, Nárájan sem képes felmérni, mindannyian megtapasztalhatjuk, csupán e két mondatot kell szívből kimondjuk: „Szolgád vagyok. Meghódoltam előtted.” (a szövegben e két mondat két idézőjelbe tett szó csupán: dāsaḥ, prapannaḥ). Oltalmát elnyerve rettenthetetlenné válunk (a nirbhaya félelemnélkülit, vagy biztonságot jelent).

īṣat tvat-karuṇā nirīkṣaṇa sudhā sandhukṣaṇād rakṣyate
naṣṭaṁ prāk tadalābhatas tribhuvanaṁ sampratyanantodayam |
śreyo na hyaravindalocana-manaḥ-kāntā-prasādādṛte
saṁsṛtyakṣara-vaiṣṇavādhvasu nṛṇāṁ sambhāvyate karhicit ||3||

Kegyed egyetlen cseppje, nektár-pillantásod ösztönzése megoltalmazza
a korábban azt el nem nyert, ezért végromlásnak indult három világot, s azonnal felemeli azt.
A lótuszszemű úr kedvesének kegye nélkül nem vár semmi jó az emberekre
sem a világi lét, sem az üdvösség vaisnava ösvényén.

Laksmí kegye nélkül végromlásra ítéltetett a teljes anyagi mindenség. Ám csupán egyetlen pillantása áldást hoz mindenkire, megoltalmaz, éltet és felemel. Mind a világi lét (saṁsṛti – lélekvándorlás), mind az üdvösség (akṣara) útját járva csakis a Nárájan szívének kedves Laksmí kegye révén érhetünk célt.

śāntānanta-mahāvibhūti paramaṁ yadbrahma rūpaṁ hareḥ
mūrtaṁ brahma tato'pi tatpriyataraṁ rūpaṁ yadatyadbhutam |
yānyanyāni yathāsukhaṁ viharato rūpāṇi sarvāṇi tāni
āhuḥ svair anurūpa-rūpavibhavair gāḍhopagūḍhāni te ||4||

Békesség, határtalanság, végtelen fenség, a legfőbb, a Brahman, Hari végső természete,
a testetöltött transzcendencia, ám kedvesebb őnéki a te csodás alakod!
Minden más megjelenés tetszése szerint módosul,
s mondják, (avatárjainak) formái a te saját, titkos formád követik!

Laksmíhoz közeledők először a szerencse istennőjét látják és imádják. Jámuna e strófában Laksmí titkos alakjához fordul: oly csodás vagy, hogy Hari – aki egyébként tetszése szerint ölt alakot – avatárjai képében téged követ! Ez a versszak az úrnő imádatának távlataira (prayojana) mutat rá, az első két versszak a kapcsolatról (sambandha) szól, Laksmí fenségéről, illetve arról, hogy még Nárájan sem képes ezt felmérni, míg a harmadik versszak témája a követendő út (abhidheya): Laksmí kegyének elnyerése.
A versszak első szava a „békesség” (śānta) megbékéltet, a hat gyengeségből meggyógyítottat jelent. A hat gyengeség (ūrmi): az aggodalom vagy bánat (śoka), illúzió vagy félreértés (moha), öregség (jarā), halál (mṛtyu), éhség (kṣudh) és szomjúság (pipāsa).
A versmérték: śārdūlavikrīḍita: – – – υ υ – υ – υ υ υ – / – – υ – – υ –









3 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Vajon miért szerepel Rádhá neve a címkék között? Laksmí Rádhával azonosítható ebben az összefüggésben?!

    VálaszTörlés
  3. Kedves Karunámají,
    Laksmí "titkos formájáról" nekem Rádhá jutott eszembe... de ez csak az én asszociációm :)))
    köszönöm a figyelmes olvasást!

    VálaszTörlés