2011. július 2., szombat

ki az ott az ajtónál?


Rádhá és Krsna csipkelődő évődése népszerű témája a szanszkrt költészetnek. Az alábbi vers Subhankara költeménye, a Szad-ukti-karnámrta című versgyűjteményben találtam (1.56.2.). A gyűjtemény e témájú többi versét a Padjávalíban is olvashatjuk.

ko’yaṁ dvāri hariḥ prayāhy upavanaṁ śākhāmṛgeṇātra kiṁ
kṛṣṇo’haṁ dayite bibhemi sutarāṁ kṛṣṇaḥ kathaṁ vānaraḥ |
mugdhe’haṁ madhusūdano vraja latāṁ tām eva puṣpānvitām
itthaṁ nirvacanīkṛto dayitayā hrīṇo hariḥ pātu vaḥ ||

kaḥ – ki; ayam – ez; dvāri – ajtónál; hariḥ – Hari (vagy majom); prayāhi – menj el!; upavanam – ligetbe (kertbe); śākhā-mṛgeṇa – majommal; atra kim – itt mi? (mi szükség itt egy majomra?); kṛṣṇaḥ – Krsna (vagy fekete); aham – én; dayite – kedvesem!; bibhemi – félek; sutarām – nagyon; kṛṣṇaḥ – fekete; katham – hogyan (csodálkozás); vānaraḥ – majom; mugdhe – szépségem!; ahaṁ – én; madhusūdanaḥ – Madhu ellensége, vagy méh („mézpusztító”); vraja – menj!; latām – liánhoz; tām – hozzá; eva – bizony; puṣpa-anvitām – a virággal rendelkezőhöz; ittham – így; nirvacanī-kṛtaḥ – elhallgattatott; dayitayā – kedvese által; hrīṇaḥ – megszégyenített; hariḥ – Hari; pātu – oltalmazzon; vaḥ – benneteket

– Ki van itt az ajtónál?
– Hari!
– Menj csak tovább, a kertbe! Mit keres itt egy ágakon ugráló majom?
– Krsna vagyok, kedvesem!
– Ó, jaj, nagyon félek: egy fekete majom vagy?!
– Szépségem, én vagyok, Madhuszúdana!
– Nosza, akkor menj csak azokhoz a virágos bokrokhoz!
A kedvese által így elhallgattatott, s megszégyenített Hari oltalmazzon benneteket!

Az éj közepén Krsna megkocogtatja Rádhiká ajtaját, aki halkan kiszól:
– Ki az?
– Hari – súgja Krsna. A szanszkrt nyelvben egy-egy szónak akár tucatnyi jelentése is lehet. A hari jelenthet színt: sárgászöldet, vörösesbarnát. A szó töve a hṛ elragad, elvesz, így aztán a vadakat elragadó oroszlán is hari, de a majom is. Rádhiká kicsúfolja Krsnát:
– Talán egy majom van itt? A majom ugráljon csak a fák ágain, maradj hát csak a kertben!
A śākhā-mṛga („ág-vad”) ágakon ugráló állatot jelent, majmot vagy mókust.
Krsna tovább kérleli:
– Engedj be, én vagyok az, Krsna!
A kṛṣṇa szó is értelmezhető többféleképpen, többek között fekete színt is jelent. Rádhá tehát így fűzi a szót
– Szóval te egy fekete majom volnál. Akkor félek ám tőled!
– Madhuszúdana vagyok! – próbálkozik Krsna tovább. A név Madhu démon elpusztítóját jelenti. A madhu azonban mézet is jelent, a madhu-sūdana így méz-pusztítót, azaz méhet.
– Szóval méh vagy? Akkor szállj csak oda, a virágos bokrokhoz! – feleli Rádhá.


Eltűnődtem azon, közreadjam-e a verset, vagy sem. A téma nagyon kedves a számomra, ám a gyűjtemény többi verséhez képest ezt gyengébbnek tartom. Végül úgy döntöttem, a teljesség kedvéért, illusztrációképpen megosztom.
.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése