2011. július 16., szombat

Kansza arénájában 2


Mikor Krsna belépett Kansza arénájába, a nézőket különféle érzelmek töltötték el. Rúpa gószvámí Lalita Mádhava című drámájában (4.1.11.) így ír erről:

daityācāryās tadāsye vikṛtim aruṇatāṁ malla-varyāḥ sakhāyo
gaṇḍaunnatyaṁ khaleśāḥ pralayam ṛṣi-gaṇā dhyānam uṣṇāśrum ambā |
romañcaṁ sāṁyugīnāḥ kam api nava-camatkāram antaḥ surendrā
lāsyaṁ dāsāḥ kaṭākṣaṁ yayur asita-dṛśaḥ prekṣya raṅge mukundam ||

A démonok tanítóinak eltorzult az arca, a kiváló birkózók elvörösödtek, a barátai elmosolyodtak, a gonoszok urai kétségbeestek, a bölcsek meditációba mélyedtek, édesanyja forró könnyeket hullatott, a nagy harcosok megborzongtak, a félistenek vezéreit eltöltötte a csodálat, a szolgák táncra perdültek, a sötét szemű szépségek oldalpillantásokat vetettek rá, mikor az arénában megpillantották Mukundát.

A versben azonosítható tíz érzelem: bībhatsa (undor, Kansza családi papjainak eltorzult az arcuk az utálattól, ahogy meglátták az elefántvértől maszatos Krsnát), raudra (düh), hāsya (vidámság), bhayānaka (félelem), śānta (békesség), karuṇa (szánalom), vīra (hősiesség), adbhuta (csodálat), dāsya (szolgálatkészség) és śṛṅgāra (szerelem).
A versforma: sragdharā (virágfüzéres): – – – – υ – – / υ υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – –

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése