Sándilja-vidjá

A Cshándógja-upanisad 3.14. szakasza, Sándilja tana, a legfőbb Brahmanról s az egyéni lélekről oktat:

sarvaṁ khalvidaṁ brahma taj-jalān iti śānta upāsīta |
atha khalu kratu-mayaḥ puruṣo yathā kratur asmiṁlloke
puruṣo bhavati tathetaḥ pretya bhavati sa kratuṁ kurvīta || 3.14.1||

sarvam – minden; khalu – bizony; idam – itt; brahma – brahman; tad-ja-lā-an – abból a születés és elvétel létezik; iti – így; śāntaḥ – békés; upāsīta – imádja; atha – mert; khalu – bizony; kratu-mayaḥ – értelem (szándék, képesség, áldozat)-természetű; puruṣaḥ – ember; yathā – ahogy; kratuḥ – értelem; asmin loke – ezen a világon; puruṣaḥ – ember; bhavati – lesz; tathā – úgy; itas – ennélfogva; pretya – eltávozva; bhavati – lesz; saḥ – az (ember); kratum – értelmet; kurvīta – tegye

Itt bizony minden Brahman, belőle árad minden, általa létezik és belé tér vissza – ekként meditáljon rajta az ember, békességgel! Az ember értelmes lény, amilyen az értelme itt e földön, olyanná lesz innen eltávozván is. Hadd csiszolja értelmét!

A jalān speciális mozaikszó, melyet három igei gyök összevonásaként szokás értelmezni. A ja a születésre utal (a jan igei gyökből), a lā a feloldódásra felolvadásra (a lī gyökből), az an pedig a létezésre, lélegzésre. Rámánudzsa magyarázata hozzáteszi: miként a hal is a vízben születik, a vízben él, s végezetül a vízben oldódik fel, ám mégsem víz, hanem hal. A jalān kifejezés a jala (víz) eredethatározós esetére (jalāt) emlékezteti az olvasót: abból a vízből. (A jal igei gyök további idevágó jelentései: bővelkedik, dúskál, elfed, beburkol, vagyis Brahman bőségéből fakad a világon minden).
A Brahman-meditáció békességgel tölti el a gyakorlót, mert felülemelkedik ő a világi lét kettősségein.

„Az ember értelmes lény”, kratumayaḥ puruṣaḥ: A kratu szó (fordításunkban: értelem) jelentései: szándék/határozottság, képesség/értelem, és áldozat – jelzi az ember belső indíttatását, értelmi képességét és szakrális tevékenységét, az áldozati rítust. Ízlelgessük egy kicsit a fordítást a további jelentésekkel: „Az erőfeszítés az ember, s amilyen a szándéka itt e földön, olyanná lesz innen eltávozván is. Cselekedjék hát állhatatosan!”, illetve „Áldozat teszi az embert, amilyen az áldozata itt e földön, olyanná lesz innen eltávozván is. Áldozzon hát!” – mindegyik helyénvaló, igaz. A kommentárok elsősorban a szándékra utalnak: Sankara a határozottság (niścaya) és erőfeszítés, állhatatosság (adhyavasāya) szinonimákat használja, Baladév Vidjábhúsan a Góvinda-bhásjában a szándék, szolgálat, meditáció jelentésű upāsanā kifejezéssel értelmezi a kratu szót. Ám a kratu cselekvés mindhárom összetevőjét jelenti egyszerre. A fordítás számára a három összetevő közül a központi elemet ragadtuk ki: tiszta értelem híján zátonyra fut az erőfeszítés, hitetlenné az áldozat.

Milyen természetű a meditáció középpontjában álló Brahman? A kérdésre a szakasz folytatása válaszol:

mano-mayaḥ prāṇa-śarīro bhā-rūpaḥ satya-saṅkalpa ākāśātmā
sarva-karmā sarva-kāmaḥ sarva-gandhaḥ sarva-rasaḥ
sarvam idam abhyatto’vākyanādaraḥ || 3.14.2||

mano-mayaḥ – gondolat-lényegű; prāṇa-śarīraḥ – élet-testű; bhā-rūpaḥ – fény-alakú; satya-saṅkalpaḥ – igaz-döntésű; ākāśa-ātmā – űr-lelkű; sarva-karmā – minden-tevő; sarva-kāmaḥ – minden-vágyú; sarva-gandhaḥ – minden-illatú; sarva-rasaḥ – minden-ízű; sarvam-idam-abhyattaḥ – mindent itt meghódított; avākī – hallgatag; anādaraḥ – közömbös, pártatlan

Gondolat a lényege, élet a teste, fény az alakja, igazság a döntése, űr-végtelen a lelke. Minden-tévő, minden-vágyó, minden-szagú, minden-ízű, mindenséget felölelő, szótlan s pártatlan.

eṣa ma ātmāntar-hṛdaye’ṇīyān vrīher vā yavād vā
sarṣapād vā śyāmākād vā śyāmāka-taṇḍulād vaiṣa
ma ātmāntar-hṛdaye jyāyān pṛthivyā
jyāyān antarikṣāj jyāyān divo jyāyān ebhyo lokebhyaḥ || 3.14.3||

eṣaḥ – ez; me – enyém; ātmā – lélek; antar-hṛdaye – közepén a szívnek; aṇīyān – kisebb; vrīheḥ – rizsnél; vā – vagy; yavāt – árpaszemnél; vā – vagy; sarṣapāt – mustármagnál; vā – vagy; śyāmākāt – kölesnél (aprószemű kelet-indiai köles, Panicum frumentaceum); vā – vagy; śyāmāka-taṇḍulāt – köles-magnál; vā – vagy; eṣaḥ – ez; me – enyém; ātmā – lélek; antar-hṛdaye– közepén a szívnek; jyāyān – nagyobb; pṛthivyāḥ – Földnél; jyāyān – nagyobb; antarikṣāt – levegőégnél; jyāyān – nagyobb; divaḥ – mennynél; jyāyān – nagyobb; ebhyaḥ – ezeknél; lokebhyaḥ – világoknál

Szívem mélyén az Önvaló apróbb a rizs szeménél, apróbb az árpaszemnél, apróbb, mint a mustármag, kölesnél is apróbb, de még a köles csírájánál is kisebb. Szívem mélyén az Önvaló, nagyobb, mint a Föld, tágasabb a levegőégnél, nagyobb, mint a mennybolt, nagyobb mindeme világoknál.

Brahman szétfeszíti a logika kereteit: egyszerre kisebb a legkisebbnél, és nagyobb a legnagyobbnál. A Katha-upanisadban Jama e szavakkal oktatja Nacsikétát:
aṇor aṇīyān mahato mahīyān ātmāsya jantor nihito guhāyām |
tam akratuḥ paśyati vīta-śoko dhātuḥ prasādān mahimānam ātmanaḥ ||
Kicsinynél kisebb, hatalmasnál nagyobb – a lények szívében lakik a Lélek.
Fenségét a fegyelmezett s vágytalan az Úr kegyéből megpillantja boldogan. (Katha-upanisad 1.2.20.)

sarva-karmā sarva-kāmaḥ sarva-gandhaḥ sarva-rasaḥ
sarvam idam abhyātto’vākyanādara eṣa ma ātmāntar-hṛdaya
etad brahmaitamitaḥ pretyābhisambhavitāsmīti yasya syādaddhā
na vicikitsāstīti ha smāha śāṇḍilyaḥ śāṇḍilyaḥ || 3.14.4||

sarva-karmā – minden-tevő; sarva-kāmaḥ – minden-vágyú; sarva-gandhaḥ – minden-illatú; sarva-rasaḥ – minden-ízű; sarvam-idam-abhyattaḥ – mindent itt meghódított; avākī – hallgatag; anādaraḥ – közömbös, pártatlan; eṣaḥ – ez; me – enyém; ātmā – lélek; antar-hṛdaye – közepén a szívnek; etad – ez; brahma – brahman; etam – ez; itas – ennélfogva; pretya – eltávozva; abhisambhavitā asmi – elérem majd; iti – így; yasya – akié; syāt – lehet; addhā – bizonyosan; na – nem; vicikitsā – kétely; asti – van; iti – így; ha – bizony; sma āha – mondta; śāṇḍilyaḥ – Sándilja; śāṇḍilyaḥ – Sándilja

Minden-tévő, minden-vágyó, minden-szagú, minden-ízű, mindenséget felölelő, szótlan s pártatlan. Szívem mélyén az Önvaló a Brahman. Eltávozván innen, őt érem majd el. Aki bizonyos ebben, nem kételkedik többé. Ezt tanította Sándilja, igen Sándilja.

Az advaita-védánta tanítása az egyéni lélek és a Brahman azonosságára hívja fel a figyelmet a Sándilja-vidjá kapcsán: az óceán illúzióba esett cseppecskéje megfeledkezik arról, hogy ő az óceán, ám felismerve ezt megszabadulhat az illúziótól. Az e szellemben készült fordításokban az „elérem majd” (abhisambhavitā asmi) állítmányt az „azzá válok”, „őbelé olvadok” fordulatokkal adják vissza. Az állítmány az abhisambhū ige többnyire távoli jövőt kifejező összetett jövőidejű alakja. A bhū (van, létezik, keletkezik) gyök a sam (össze, együtt) igekötővel kiegészítve a keletkezik, találkozik, egyesül (sambhū) jelentéseket veszi fel, az abhi (oda, felé) igekötővel: találkozik, elér, megérkezik, illetve valamivé válik. A vaisnava kommentárok ugyanezt személyes módon, találkozásként, elérésként értelmezik. Az egyéni lélek ráébred nem evilági természetére, s felismeri: ő a Legfelsőbbhöz tartozik, hiszen hozzá hasonlatos! A Védánta-szútra kommentárjában Baladév Vidjábhúsan ekképpen világítja meg a Sándilja-vidjá utolsó mondatait: „A szöveg különbséget tesz a cselekvés alanya (egyéni lélek) és tárgya (Legfelsőbb Brahman) között. A szöveg így szól: »Eltávozván innen, elérem őt!« Ez a személyes névmás a fönt említett gondolatlényegű Brahmanra utal, hiszen a szó is tárgyesetben szerepel, míg az egyéni lélek, mint alany mondja véleményét: elérem. Ezért a tárgynak, a gondolat-természetűnek különböznie kell az alanytól, az egyéni lélektől, aki eléri a másikat. A gondolat-lényegű tehát a Legfelsőbb Úr. Az említett aktus, az „elérés” pedig úgy értelmezhető, mint ahogyan a folyó ömlik az óceánba.” (Góvinda-bhásja 1.2.4.)

āsīno dūraṁ vrajati śayāno yāti sarvataḥ |
kastaṁ madāmadaṁ devaṁ madanyo jñātumarhati ||
Ülve messze megy, s fekve jut el mindenhova –
e józan s mámoros Istent ki más ismerhetné? (Katha-upanisad 1.2.21.)

Sándilja tanítását hasonló tartalommal a Satapatha-bráhmanában (10.6.3.) is megtaláljuk:

satyam brahmety upāsīta
atha khalu kratum-ayo 'yam puruṣaḥ sa
yāvat kratur ayam asmāṁllokāt praityevaṁ kratur hāmuṁ lokam pretyābhisambhavati |

sa ātmānamupāsīta mano-mayam prāṇa-śarīram
bhā-rūpam ākāśātmānaṁ kāma-rūpiṇam
manojavasaṁ satyasaṁkalpaṁ satyadhṛtiṁ
sarvagandhaṁ sarvarasaṁ sarvānu diśaḥ prabhūtaṁ
sarvam idam abhyāptam avākyam anādaraṁ

yathā vrīhirvā yavo vā śyāmāko vā śyāmākataṇḍulo vaivam
ayam antarātman puruṣo hiraṇmayo
yathā jyotir adhūmam evaṁ jyāyān divo
jyāyān ākāśāj jyāyān asyai pṛthivyai
jyāyān sarvebhyo bhūtebhyaḥ

sa prāṇasyātmaiṣa ma ātmaitamita
ātmānam pretyābhisambhaviṣyāmīti
yasya syādaddhā na vicikitsāstīti ha
smāha śāṇḍilya evametaditi ||

Az igazság a Brahman – így imádja (az ember).
Mert bizony értelmes lény az ember,
s amekkora az értelme, bíz’ az értelme, e földről távozva azt a világot éri el halála után.

Meditáljon a Lelken (átman), a gondolat-lényegűn, élet-testűn,
fény-alakún, űr-végtelenség természetűn, a tetszése szerint testetöltöttön,
a gondolat-sebesen, igaz-döntésűn, kinek igaz az elszántsága,
a minden-szagún, minden-ízűn, minden irányt uralón,
mindenséget felölelőn, szótlanon s pártatlanon.

Amilyen egy rizsszem, árpaszem, köles, vagy a köles magja,
olyan ez a belsőben (lakozó) lélek, aranyló személy.
Nagyobb a füstmentes ég ragyogásánál,
nagyobb az űrnél, nagyobb, mint ez a Föld,
nagyobb minden létezőnél.

Az élet (prána) lelke (átman) ez, a lelkem ez, így
eltávozván a Lelket érem majd el.
Aki bizonyos ebben, nem kételkedik többé.
Ezt tanította Sándilja, bizony, ezt.

PDF