Bejegyzések
két vers Rúpa gószvámí Padjávalíjából:
yenaiva sūcita-navābhyudaya-prasaṅgā
mīnāhati-sphurita-tāmarasopamena |
anyan nimīlya nayanaṁ muditaiva rādhā
vāmena tena nayanena dadarśa kṛṣṇam ||
A piros lótusz virágához hasonlatos bal szeme megremegett, mint mikor egy hal csobban a vízbe a lótuszvirág mellett – így pillantott Rádhá Krsnára egy új kezdet reményében, miközben másik szemét (vágyódón) lehunyta.
A tāmarasa szó kettős értelmű, jelent egyfajta piros lótuszt, ám a tāma-rasa a félelem, izgalom, s vágy (ezek a tāma jelentései) hangulata (rasa), Rádhá aggodalommal vegyes vágyódó izgalommal várja a találkozást. Az óind költészetben az érzelmeket a szereplők viselkedése mutatja (anubhāva), gyakran a szemek mozgása.
A költő Hara, a versmérték: vasantatilakā (a tavasz ékessége).
ānandodgata-bāṣpa-pūra-pihitaṁ cakṣuḥ kṣamaṁ nekṣituṁ
bāhū sīdata eva kampa-vidhurau śaktau na kaṇṭha-grahe |
vāṇī sambhrama-gadgadākṣara-padā saṁkṣobha-lolaṁ manaḥ
satyaṁ vallabha-saṅgamo’pi sucirāj jāto viyogāyate ||
Feltörő könnyek árjával elöntött szemeivel nem láthatta őt,
karjaiból kiszaladt az erő, s reszkettek az elválás fájdalmától, így nem ölelhették nyakát,
szavai összezavarodtak, nyelve elakadt, elméje felbolydult,
még kedvese társasága is az elválás kínját idézte.
A vidhura jelentése bánat, sokszor kifejezetten szerelmi bánat, a kedvestől való elválás fájdalma.
A költő Subhra, a versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése