minden tiszta?

Akivel már megesett, hogy a gyermeke nagy komolyan megmagyarázta neki, miért is rosszalkodik, az bizonyosan örömmel emlékezik majd erre a kis történetre, mely Kavi-karnapúra Csaitanja Maháprabhuról írott könyvének második fejezetéből való:

upary upary āhita-bhāṇḍa-saṁhatau
sugarhitocchiṣṭa-visarjana-sthale |
jagāma mātuḥ purato mahāprabhuḥ
prakāśayan jñāna-parām sa vijñatām ||70||

(A gyermek) Maháprabhu a tisztátalan szemétlerakó kellős közepén felmászott a kidobott edényhalom tetejére, s onnan tárta fel édesanyjának a gjána tanait.

A bráhmana családokban a felajánlott ételt mindig új agyagedényben készítették, s a használt edényeket kidobták. Ezek az edények nem voltak kiégetve, ezért a nedvesség hatására hamar szétmállottak. Ennek az edényhalomnak a tetejére mászott fel a kis Nimái.

vilokya tatrātyaśuci-sthale gataṁ
sutaṁ śacī prāha bhayākula-kramam |
jahīhi tātāśuci-deśa-saṁsthitiṁ
mamāṅkam āgaccha vidhāya śuddhatām ||71||

Látván, hogy fia milyen tisztátalan helyen van, Sacsí izgatottan rákiáltott: Gyere csak le onnan, kedvesem, hagyd ott azt a piszkos helyet! Ülj gyorsan az ölembe, hadd tisztogassalak meg!

niśamya mātur vacanaṁ mahāprabhur
nyarūpayat sac-cid-acit-svarūpatām |
avehi mātar vacanaṁ mamedṛśaṁ
jahi bhramaṁ cetasi vibhramākule ||72||

Meghallgatva édesanyja szavait, Maháprabhu végiggondolta a lélek és anyag, a tudatos és tudattalan létező természetét, majd így felelt: Kedves anyám, fontold meg jól, amit most mondok, s hagyd el a tévedést, mi úrrá lett zavarodott szívedben.

idaṁ hi viśvaṁ sacarācaraṁ tu yad
vilokyate tad bhrama eva kevalam |
pavitratā vāpy apavitratāpi vā
kathaṁ bhaved amba vicitram eva tat ||73||

Ez a mindenség a mozgó és mozdulatlan lényekkel együtt, minden amit csak látsz, bizony az mind csak illúzió. Hogyan is lehetne akkor tisztaság, vagy tisztátalanság? Kedves anyám, mily különös, amit mondasz!

yato hy anānātva ihaitad ātmano
ghaṭeta naivedam ahaṁ mamety api |
sa eka ātmaiva sadāvaśiṣyate
tad anyad etat sakalaṁ hi vibhramaḥ ||74||

Ezért van az, hogy e világban nincs sokféleség. Ez az átman miatt lehetséges. Bizony, nincs „én” és „enyém”, csak ő van egyedül, az átman, s ő is marad meg mindig. Minden más csupán csak illúzió.

idaṁ hi yad vā sura-martya-rakṣasāṁ
tanūṣu sarvāsu vasanti pañca te |
kṣitir jalaṁ vyomam aho marut tatas
tad-ātmakaṁ sarvam abhinnam eva hi ||75||

Továbbá e világban a félistenek, az emberek és a démonok testeiben is mind csupán öt dolog létezik: a föld, a víz, az éter, a tűz és a levegő elemei. Minden ezekből áll, így nem különböznek egymástól.

ataḥ pavitraṁ sakalaṁ hi vastuto
na cāpavitraṁ kiyad apy ado bhuvi |
itthaṁ vadantaṁ tam udāradhīḥ śacī
dadhāra sā pāṇi-yugena satvarā ||76||

Ezért valójában ez a mindenség teljességgel tiszta, nincs a földön semmi tisztátalanság!
E szavak hallatán az éleseszű Sacsí sietve megragadta kisfiát…

… s alaposan megfürdette a Gangesz vizében.

A történet többféle változatban ismeretes. Krsnadász Kavirádzs gószvámí éppen csak megemlíti a Csaitanja-csaritámrtában (1.14.75.), Sríla Prabhupád magyarázatában pedig Bhaktivinód Thákurt idézi: „Az Úr így szólt: Anyám! Valamit tisztának, valami mást pedig tisztátalannak tekinteni kétségtelenül csupán e világi érzelem, melynek semmi valóságos alapja nincs. Az Úr Visnunak főztél ezekben az edényekben, s Neki ajánlottad fel az ételeket bennük. Hogyan lehetnének hát érinthetetlenek? Mindent, ami kapcsolatban áll Visnuval, Visnu energiája kiterjedésének kell tekintenünk. Visnu, a Felsőlélek örök és szennyezetlen. Hogyan mondhatnánk ezekről az edényekről, hogy tiszták vagy szennyezettek?”

Bhaktivinód Thákur kommentárjának forrása Vrndávan dász Thákur Csaitanja-bhágavatája aki így ír: „Kedves anyám, a tisztaság és tisztátalanság fogalma csupán a képzelet szüleménye. Fontold meg kérlek, vajon mi hiba lehetne a Teremtőben? Még ha valamit általában tisztátalannak is tartanak a védák és az emberek, tisztátalan maradhat-e, miután megérintettem? Tény, hogy ezek az edények tiszták, hiszen az úr Visnunak főztél bennük. Így sohasem lehetnek tisztátalanok, sőt, megtisztítják azt a helyet is, amivel érintkezésbe kerülnek. Ezért én sohasem lehetek közönséges helyen. Érintésem mindent megtisztít.”

Lócsan dász Thákur is elmeséli a történetet, a Csaitanja-mangalában így idézi fel a kis Nimái szavait: „Kedves anyám, ezen elvek ismerete nélkül az egész világ a romlás szélére jutott. Nincs semmi más széles e világban, minden csakis az öt alapelemből áll, a földből, vízből, tűzből, levegőből s az éterből.” S mert édesanyja megszidta őt rosszalkodása miatt, így folytatta: „Minden dharma leglényege pedig az úr Krsna szolgálata, mert Krsna a legfelsőbb úr mindenek felett.”

Murári Gupta elbeszélése szerint Maháprabhu az avadhúta Dattátréja hangulatában így szólt édesanyjához: „A tisztaság és tisztátalanság fogalma csupán a képzelet szüleménye. E világban minden a földként, vízként, tűzként, levegőként s éterként ismeretes, s a kettősségek nélküli Egy lótuszlábának kiterjedése. Hidd el, kedves anyám, itt minden Hari könyörületének óceánja!”

Minden tiszta? Az advaita filozófia szerint csak a brahman létező, a világ illúzió. Ebből a megközelítésből tekintve nem beszélhetünk tisztáról és tisztátalanról. A történet Kavi-karnapúra elbeszélésében megközelíthető ebből a nézőpontból is: Nimái így játszik. Murári Gupta (ő Navadvípban élt, s ismerte a gyermek Nimáit is) egyértelművé teszi Maháprabhu szavait: nincs különbség, hiszen a világon minden Hari kegyéből létezik, minden az ő lótuszlábának kiterjedése, s ő felette áll a világi kettősségeknek.
Sacsí anya azonban asszonyi józansággal véget vet a töprengésnek: indulás mosakodni!

PDF