Jasódá mesél

Rúpa gószvámí Padjávalíjában olvasható e két kedves történet:

rāmo nāma babhūva huṁ tad-abalā sīteti huṁ tau pitur
vācā pañcavaṭī-vane nivasatas tasyāharad rāvaṇaḥ |
kṛṣṇasyeti purātanīṁ nija-kathām ākarṇya mātreritāṁ
saumitre kva dhanur dhanur dhanur iti vyagrā giraḥ pāntu vaḥ ||

– Ráma volt a neve…
– ühüm …
– a feleségéé pedig Szítá.
– ühüm …
– Míg apja parancsára a Panycsavatí erdőben éltek, Rávana elrabolta (Szítát).
Miközben saját régi történetét hallotta édesanyjától, Krsna így kiáltott:
– Laksmana! Hol az íjam! Az íjam, hol az íjam!
Krsna izgatott szavai oltalmazzanak benneteket!

a versmérték śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)

śyāmoccandrā svapiti na śiśo naiti mām adya nidrā
nidrāhetoḥ śṛṇu suta kathāṁ kām apūrvāṁ kuruṣva |
vyaktaḥ stambhān naraharir abhūd dānavaṁ dārayiṣyann
ity uktasya smitam udayate devakī-nandanasya ||

– Sjáma, kisfiam, még éjszaka van, nem alszol?
– Nem, elkerül az álom.
– Hogy elaludj fiacskám, elmondok egy mesét.
– Melyiket?
– Egy egészen különleges (történetet).
– Kérlek, mesélj!
(S mikor Jasódá odaért a történetben, hogy) az oszlopból előlépett a (félig ember, félig oroszlán) Narahari, hogy szétszaggassa a démont, szavai mosolyt csaltak Dévakí kisfiának arcára.

Sarvānanda versét mandākrāntā (lassú andalgás) mértékben írta.

PDF