béke-fohász

śāntā dyauḥ śāntā pṛthivī śāntam idam urv antarikṣam |
śāntā udanvatīr āpaḥ śāntā naḥ santv oṣadhīḥ ||1||

Áldjon meg bennünket békével a menny, a föld, s e széles levegőég!
Áldjon meg bennünket békével a hömpölygő víz, s a gyógyító növény!

śāntāni pūrva-rūpāṇi śāntaṁ no astu kṛtākṛtam |
śāntaṁ bhūtaṁ ca bhavyaṁ ca sarvam eva śam astu naḥ ||2||

Áldjanak meg bennünket békével az előjelek, a tettek mit megtettünk, s az is, amit nem!
Áldjon meg bennünket békével a múlt, s a jövő is, bizony, minden hozzon áldást reánk!

iyaṁ yā parame-ṣṭhinī vāg devī brahma-saṁśitā |
yayaiva sasṛje ghoraṁ tayaiva śāntir astu naḥ ||3||

A legfőbb helyen lakozó istennő, a Szó, kit a fohász tesz erőssé,
s ki a varázsigét teremtette, bizony, ő békítsen meg bennünket!

idaṁ yat parame-ṣṭhinaṁ mano vāṁ brahmasaṁśitam |
yenaiva sasṛje ghoraṁ tenaiva śāntir astu naḥ ||4||

A legfőbb helyen lakozó Elme, kit a fohász tesz erőssé,
s ki a varázsigét teremtette, bizony, ő békítsen meg bennünket!

imāni yāni pañcendriyāni manaḥ ṣaṣṭhāni me hṛdi brahmaṇā saṁśitāni |
yair eva sasṛje ghoraṁ tair eva śāntir astu naḥ ||5||

Az öt érzék, s a hatodik, szívemben az elme – ők, kiket a fohász tesz erőssé,
s kik a varázsigét teremtették, bizony, ők békítsenek meg bennünket!

śaṁ no mitraḥ śaṁ varuṇaḥ śaṁ viṣṇuḥ śaṁ prajāpatiḥ |
śaṁ na indro bṛhaspatiḥ śaṁ no bhavatv aryamā ||6||

Mitra, Varuna, Visnu, Pradzsápati,
Indra, Brhaszpati, és Arjamá áldása szálljon reánk!

śaṁ no mitraḥ śaṁ varuṇaḥ śaṁ vivasvāṁ cham antakaḥ |
utpātāḥ pārthivāntarikṣāḥ śaṁ no divicarā grahāḥ ||7||

Mitra, Varuna, Vivaszván, és a Bevégző, a halál ura is áldjon meg bennünket,
a földi és égi ómenek, és az égen járó bolygók is csak áldást hozzanak!

śaṁ no bhūmir vepyamānā śam ulkā nirhataṁ ca yat |
śaṁ gāvo lohitakṣīrāḥ śaṁ bhūmir avatīryatīḥ ||8||

Kegyeljen minket a remegő föld, a tűzcsóvaként lecsapó meteor,
kegyeljenek a véres-tejű tehenek, s az alásüllyedő föld is.

nakṣatram ulkābhihataṁ śam astu naḥ śaṁ no 'bhicārāḥ śam u santu kṛtyāḥ |
śaṁ no nikhātā valgāḥ śam ulkā deśopasargāḥ śam u no bhavantu ||9||

Kegyeljenek minket az égitestek, melyeket az üstökösök kimozdítanak pályájukról, még a gyilkos támadások és a gonosz varázslatok is kegyeljenek!
Kegyeljenek az elásott amulettek, és az országnak rossz óment jelentő hullócsillagok is!

śaṁ no grahāś cāndramasāḥ śam ādityaś ca rāhuṇā |
śaṁ no mṛtyur dhūmaketuḥ śaṁ rudrās tigmatejasaḥ ||10||

Kegyeljen minket a nap- és holdfogyatkozás Ráhuval,
kegyeljen minket a Halál, és Kétu is. Kegyeljenek minket a nagyerejű rudrák!

śaṁ rudrāḥ śaṁ vasavaḥ śam ādityāḥ śam agnayaḥ |
śaṁ no maharṣayo devāḥ śaṁ devāḥ śaṁ bṛhaspatiḥ ||11||

Kegyeljenek minket a rudrák, a vaszuk, az áditják és tűzistenek,
kegyeljenek a nagy bölcsek, az istenek és istennők, és kegyeljen minket Brhaszpati!

brahma prajāpatir dhātā lokā vedāḥ saptarṣayo 'gnayaḥ |
tair me kṛtaṁ svastyayanam indro me śarma yachatu brahmā me śarma yachatu |
viśve me devāḥ śarma yachantu sarve me devāḥ śarma yachantu ||12||

Brahman, Pradzsápati, a Teremtő, a világok, a védák, a hét ősbölcs, s a tűzistenek
vigyenek sikerre utamon! Oltalmazzon Indra és Brahmá,
oltalmazzanak a Visvédévák, a világegyetem istenei, bizony, minden isten oltalmazzon engem!

yāni kāni cic chāntāni loke saptarṣayo viduḥ |
sarvāṇi śaṁ bhavantu me śaṁ me astv abhayaṁ me astu ||13||

Bármit is tud a hét bölcs, mi e világban megbékíti a gondolatokat,
annak minden áldása reám szálljon, s távozzon tőlem a félelem!

pṛthivī śāntir antarikṣaṁ śāntir dyauḥ śāntir
āpaḥ śāntir oṣadhayaḥ śāntir vanaspatayaḥ śāntir
viśve me devāḥ śāntiḥ sarve me devāḥ śāntiḥ śāntiḥ śāntiḥ śāntibhiḥ |
yad iha ghoraṁ yad iha krūraṁ yad iha pāpaṁ tac chāntaṁ tac chivaṁ
sarvam eva śam astu naḥ ||14||

A föld békessége, a levegőég békessége, a menny békessége,
a vizek békessége, a gyógyító füvek békessége, az erdők békessége,
a világegyetem isteneinek békessége, minden isten békessége, a békesség, a békesség, bizony, a békességgel
ami rettentő, ami kegyetlen vagy ami bűnös, az enyhet talál, és áldásossá válik.
Szálljon ránk minden áldás!


Megjegyzések
A fohász az Atharva-véda 19.9. szúktája.

1. A menny, a levegőég és a föld hármasa különös jelentőségű, hiszen a bhūr (föld), bhuvaḥ (levegőég) svaḥ (mennyi) szavakra, a vyāhṛtikre utal. A vyāhṛtik utalnak a fenti három létszférára, ám jelenthetik a tapasztalati világot (bhūr), az elme világát (bhuvaḥ), és az elfogás-elutasítás zsigeri indulatain túli tudatos döntéseink, az intelligencia világát (svaḥ) is.
A śānta jelzőt a śam (megnyugszik, lecsillapodik, megbékül) igéből képezzük, jelentése megnyugodott, lecsillapodott, megbékített. A fohász későbbi verseiben a śam önálló szóként is megjelenik, jelentése jólét, siker... áldást, jókívánságot fejez ki: śaṁ naḥ – áldás reánk. Hasonlóképpen a śam igéből származik a nyugalom, csillapítás, békesség jelentésű śānti főnév.

2. A kṛtākṛtam ( a megtett és nem megtett) kifejezés értelmezhető csinált, de nem elvégzett munkaként, félbehagyott cselekvésként is.

3. s ki a varázsigét teremtette: A ghora egyszerre jelent félelmetest és tekintélyest, továbbá főnévként varázsigét, ráolvasást is – mely hatásossága folytán tiszteletet parancsol, melyet mégis óvatos távolságtartással szemlél az ember.

6. A fohász ebben s a későbbi versekben is a félistenek különféle csoportjairól beszél. Az ádtiják Aditi és Kasjapa tizenkét fia e vers Mitrát, valamint a vizek urát Varunát, és az ősatyák urát Arjamát (lásd Bg. 10.29.) említi külön is. Vivaszván és Dhátá szintúgy az áditják közé tartoznak. A későbbi versek a félistenek további csoportjairól beszélnek, a tizenegy rudráról (ők Siva kiterjedései), a negyvenkilenc tűzistenről (Agni kiterjedései), illetve a nyolc vaszuról. Indra a félistenek királya, Brhaszpati pedig a tanítómesterük.

8. Könnyen megértjük, hogy a harmonikus, békés dolgok békét árasztanak magukból. Ám a fohászt éneklő rsi nem rózsaszín idillvilágról dalol, nem csupán békevágyát foglalja fohászába. A nyolcadik vers apokaliptikus víziót fest elénk: földrengések követik egymást, a meteorok tűzcsóvaként hullnak alá az égből, a halálra rémült tehenek tejét vér festi, s végül összeomlik minden, a lényeknek biztonságot nyújtó föld is elsüllyed. Ám minden nehézség, még az ilyen szörnyű, csapások közepette is szilárdan tudjuk: békés (śānta) minden létszféra… fohászunk pedig megacélozza (szó szerint: saṁśita – megélezi, 2-4. versek) megerősíti érzékeinket, szívünket, gondolatainkat, így szavunk bizonnyal beteljesül: még e szörnyű körülmények között elpusztuló világban is, a támadások, akár gonosz varázslatok ellenére (9. vers), a halál árnyékában (10. vers) is béke lesz szívünkben, semmi más. Felnézünk az égre, ott ragyognak az ősbölcsek csillagai (a Göncölszekér). E bölcsek ismerik a lélek titkát, reájuk tekintünk hát és reájuk emlékezünk, hogy tudásuk áldásával minden rettentő, kegyetlen és gonosz lecsillapodjon, megbékéljen.

PDF