2010. december 8., szerda

miként emlékezhetek majd reád a halál pillanatában…


Sríla Prabhupád gyakran idézte Kulasékhara király versét, a Mukunda-málá-sztótramból:

kṛṣṇa tvadīya pada-paṅkaja-pañjarāntam
adyaiva me viśatu mānasa-rāja-haṁsaḥ |
prāṇa-prayāṇa-samaye kapha-vāta-pittaiḥ
kaṇṭhāvarodhana-vidhau smaraṇaṁ kutas te ||7||

kṛṣṇa – Krsna!; tvadīya pada-paṅkaja-pañjara-antam – te láb-lótuszod testének végébe; adya – ma; eva – bizony; me – enyém; viśatu – lépjen be!; mānasa-rāja-haṁsaḥ – elmém (szívem, lelkem) királyi hattyúja; prāṇa-prayāṇa-samaye – élet távozása idején; kapha-vāta-pittaiḥ – nyálka, szél és epe által; kaṇṭha-avarodhana-vidhau – torok akadályozásának végzésekor; smaraṇam – emlékezés; kutaḥ – hogyan?; te – tiéd

Ó, Krsna! Még ma hatoljon elmém királyi hattyúja lábad lótuszának tövébe!

Mondd, miként emlékezhetek majd reád a halál pillanatában, mikor torkomat elszorítja a nyálka, epe és szél?

A viś ige jelentései belép, bemegy, behatol. A versben felszólító módú ragozott alakja (viśatu) a viśa szót rejti magába, mely a lótusz szárának rostjait jelenti. Tiszta, isteni gondolataim, szívemből szóló fohászok merüljenek el benned, miként a hattyú fúrja fejét a lótusza szárának rostjai közé. A lótuszok kis telepekben nőnek, s míg a növények levelei és virágai szétterülnek a víz színén, a szárak összefonódva, egy nyalábban kapaszkodnak a talajba. Ebbe a nyalábba fúrja be csőrét a hattyú. A mānasa jelentése: gondolati, mentális. A Kailásza-hegy egyik tavának is ez a neve, melyet a hattyúk származási helyének tartanak, s ahová a hattyúk minden évben ellátogatnak párzási időszakban, illetve a monszun kezdetekor. Sríla Prabhupád fordítása és kommentárja így hangzik: „Óh, Uram, Krsna! Imádkozom, hogy elmém hattyúja azonnal bukjon le lábad lótuszának szárához, és zárja be annak szövevénye! Másképp utolsó lélegzetem pillanatában, amikor torkomat köhögés fojtja el, hogyan gondolhatnék Rád? A hattyú és a lótusz szára nagyon bensőséges kapcsolatban állnak egymással, így a hasonlat helyénvaló: anélkül, hogy az ember hattyúvá, vagyis paramahanszává válna, nem hatolhat az Úr lába lótuszának szövevényébe.” (Bhág. 4.28.15. magyarázata)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése