a Bhagavad-gítá olvasása

„Élt a szent helyen, Srí Rangaksétrán egy vaisnava bráhmana, aki nap mint nap elment a templomba, és elszavalta az egész Bhagavad-gítát. Mély transzcendentális eksztázisba merülve rendre elolvasta a Bhagavad-gítá mind a tizennyolc fejezetét, mivel azonban nem tudta helyesen kimondani a szavakat, az emberek örökké gúnyolódtak vele. Helytelen kiejtése miatt az emberek néha megszólták és kinevették, de ő ügyet sem vetett rájuk. A Bhagavad-gítát olvasva eksztázis töltötte el, és nagyon boldog volt. Miközben a könyvet olvasta, testén transzcendentális átalakulások mentek végbe. Borzongott, szeméből patakzott a könny, teste remegett és verejtékezett, ahogy olvasott. Srí Csaitanja Maháprabhu nagyon boldog volt, amikor látta mindezt. Ezt kérdezte tőle:
– Kedves uram! Mi az, ami miatt ilyen nagy eksztatikus szeretetet érzel? A Bhagavad-gítának melyik része okoz ilyen transzcendentális boldogságot neked?
– Írástudatlan vagyok – felelte a bráhmana –, ezért nem ismerem a szavak jelentését. Néha helyesen olvasom a Bhagavad-gítát, néha helytelenül, de csak folytatom, mert ez lelki tanítómesterem utasítása. Igazság szerint csak azt látom, hogy az Úr Krsna egy harci szekéren ül Ardzsuna kocsihajtójaként. Amint a gyeplőt a kezében tartja, végtelenül szépnek látszik, és színe feketés. Amikor az Úr Krsnát látom, ahogy egy szekéren ül, és Ardzsunát tanítja, eksztatikus boldogság tölt el. Amíg a Bhagavad-gítát olvasom, egyedül az Úr gyönyörű vonásait látom. Ez az oka, hogy olvasom, s elmémet semmi sem térítheti el ettől.
Srí Csaitanja Maháprabhu erre így szólt hozzá:
– Te valóban hiteles tekintély vagy a Bhagavad-gítá olvasása terén. Bármit tudsz, az a Bhagavad-gítá valódi jelentése.
E szavakkal megölelte a bráhmanát, aki aztán az Úr lótuszlábát megragadva sírni kezdett.
– Téged látva boldogságom megkétszereződik – mondta a bráhmana. – Úgy vélem, hogy Te Maga az Úr Krsna vagy.
A bráhmana elméje az Úr Krsna kinyilatkoztatásától megtisztult, s így képes volt megérteni a Srí Csaitanja Maháprabhuról szóló igazság minden részletét. Srí Csaitanja Maháprabhu ekkor nagyon alaposan kioktatta a bráhmanát, s megkérte, ne árulja el senkinek, hogy Ő az Úr Krsna. A bráhmana Srí Csaitanja Maháprabhu nagy bhaktája lett, és négy álló hónapig nem hagyta el a társaságát.”

(Csaitanja-csaritámrta 2.9.93-107.)

Csaitanja Maháprabhu dél-indiai zarándokútja során érkezik Rangaksétrára, s ott éri a monszun. A hagyomány szerint megszakítja vándorútját, s egy bráhmana házába költözik négy hónapra. Rendszeresen eljár a nagytemplomba, s ott találkozik egy bráhmanával. Ez a bráhmana annak idején kapott egy szép szolgálatot mesterétől: recitálja minden nap a Bhagavad-gítá verseit. S bár úgy tűnt, alkalmatlan e szolgálatra, hiszen nem olvas szépen, mestere utasítását követve nap mint nap elmegy a templomba, és felolvassa a Gítá mind a hétszáz versét. Sokan kikacagják nyelvbotlásait, mások csak sajnálkoznak rajta, szegény, milyen régóta próbálkozik eredmény nélkül… Ám Csaitanja Maháprabhunak feltűnik: a bráhmana az eksztázis jeleit mutatja! Lehet, hogy pontatlanul olvas, a világi fül számára szörnyen hangzik, ahogyan a verseket recitálja, de megremeg a hangja ahogy végigfut rajta a borzongás, könnyek csillognak a szemében… ő tud valamit a Gítáról!
– A Bhagavad-gítát olvasva Krsna gyönyörű vonásait látom – mondja a bráhmana – s ahogy Maháprabhu átöleli, a bráhmana ráismer – hiszen te vagy az, akit az imént Ardzsuna kocsihajtójaként magam előtt láttam, te magad vagy az Úr Krsna!