Szekfüvirágleheletzuhatagos-örömillatu délövi szélben…

Orbán Ottó meséli el a történetet, miszerint: „a magyar-indiai kultúrkapcsolatoknak meghitt perce volt, amikor e sorok írója Új-Delhiben egy hozzá ellátogató helybelinek magyarul kezdte el skandálni az elképesztő nyelvi lovasmutatványt: »Szekfüvirágleheletzuhatagos-örömillatu délövi szélben...« – A Gíta Govinda? – nézett rá elképedve a fiatal indiai újságíró – magyarul?”

Weöres Sándor verse valóban lenyűgöző szépségű… mégis, talán érdemes a slókamálá füzérére e verset is felfűzni, hiszen bár a döcögő és nyers fordítás fakó árnyéka csupán az eredetinek, ám Dzsajadév versének értelmezéséhez közelebb vezethet. Dzsajadév Gíta-góvindájának 1.3.1. verse így hangzik:

Szekfüvirágleheletzuhatagos-örömillatu délövi szélben,
fülemüleszavú kusza méhzizegésű lugas susogó sürüjében
Hari vigad a gyönyörü dalu kikeletben,
sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömü lánykaseregben.

lalita-lavaṅga-latā-pariśīlana-komala-malaya-samīre |
madhukara-nikara-karambita-kokila-kūjita-kuñja-kuṭīre ||
viharati harir iha sarasavasante
nṛtyati yuvati-janena samaṁ sakhi virahi-janasya durante || 1||

lalita-lavaṅga-latā – lágy szegfűszeg-kúszónövény; pariśīlana-komala-malaya-samīre – érintés lágy Malaja-szél; madhukara-nikara-karambita – méh („méz-csináló”) sokasággal elegyített; kokila-kūjita – kakukk-dalos; kuñja-kuṭīre – sűrű cserjés kunyhójában; viharati – mulat; hariḥ – Hari; iha – itt; sarasa-vasante – elbűvölő (sa-rasa –szerelemmel, érzelmi fűtöttséggel) tavasszal (más olvasat szerint: sara – gyere!; saḥ – ő; vasante – tavasszal); nṛtyati – táncol; yuvati-janena – leánnyal; samam – együtt, egyidejűleg; sakhi – barátném!; virahi-janasya – elhagyatott emberé; durante – végtelen, rosszul végződő

A Malaja-hegy felől lengedező szellő lágyan simogatja a szegfűszeg zsenge bimbóit.
Méhzümmögés vegyül a kakukkok dalába, a ligetbéli kis kunyhónál,
ahol Hari mulat. E csodás (szerelemillatú) tavaszon
ott táncol (ő) a fiatal lánykákkal, ó, barátném, az elhagyatott bánatára.

A szanszkrt szövegeket hagyományosan elválasztás nélkül írják le, emiatt a vers második fele másként is olvasható:
…ahol Hari mulat, e tavaszon, ott táncol ő a fiatal lánykákkal, az elhagyatott bánatára. Gyere, hát, ó barátném!

A szegfűszeg bimbóinak megjelenése a tavasz hírnöke, a tavasz pedig Indiában is a szerelem évszaka (a tavaszt magát is a szerelemisten feleségének tartják). A Malaja-hegy egy dél-indiai hegység, melyen dúsan terem a szantálfa. Ezért a déli szellőt szantálillatúnak tartják, mely elbódítja a szerelemeseket. Így a vers bevezető képe a lágy szantálillatú szellő, mely lágyan végigsimítja a tavaszi szegfűszeg zsenge bimbóit: virágnyelven a transzcendentális szerelemisten Krsnára és kedvesére, Rádhára utal.
A szerelem hangulatát (śṛṅgāra rasa) fokozza a második páda is… a méhzümmögés és a kakukkok dala az érzelmeket fokozó körülmények (uddīpana vibhāva) közé tartoznak.

PDF