2010. október 13., szerda

egy jelentőségteljes üzenet


Rúpa gószvámí a Padjávalíban (371.) e címet adja Srí Sasthí dász versének:

muralī-kala-nikvaṇair na yā
guru-lajjā-bharam apy ajīgaṇat |
virahe tava gopikāḥ kathaṁ
samayaṁ tā gamayantu mādhava ||

muralī-kala-nikvaṇaiḥ – a fuvola halk (lágy) hangjaival; na – nem; yāḥ – akik; guru-lajjā-bharam – feljebbvalók előtti szégyenkezés súlyát; api – bizony; ajīgaṇan – számoltak; virahe – távollétben; tava – tiéd; gopikāḥ – fejőslánykák; katham – miért; samayam – viselkedési normát, szokást; tāḥ – ők; gamayantu – késztessék!, akarják!; mādhava – Mádhava!

A fuvola halk hangját meghallva nem számoltak ők a feljebbvalóik előtti szégyenkezés súlyával.
Ó, Mádhava! Vajon miért kellene akkor e fejőslánykáknak távollétedben a szokások szerint élniük?

a versmérték: viyoginī (a férjétől elszakított asszony).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése