2010. október 23., szombat

Bhaktivinód Thákurt nélkülözve


Srimad-Bhaktivinoda-viraha-daśakam

A verset Bhakti Raksak Srídhar Mahárádzs írta 1936-ban, Bhaktivinód Thákur eltávozási napjára.

hā hā bhaktivinoda ṭhākura guro dvāviṁśatis te samā
dīrghād-duḥkha-bharād aśeṣa-virahād duḥkhīkṛtā bhūr-iyam |
jīvānāṁ bahu-janma-puṇya-nivahākṛṣṭo mahīmaṇḍale
āvirbhāva-kṛpāṁ cakāra ca bhavān śrī-gaura-śaktiḥ svayam ||1||

hā hā –
ó, jaj! (a bánat felkiáltása); bhaktivinoda ṭhākura – Bhaktivinód Thákur!; guro – mester!; dvā-viṁśatiḥ – huszonkettő; te – tiéd; samā – esztendő; dīrghāt – hosszú (idő) óta; duḥkha-bharād – nehéz (szenvedés, szomorúság) terhétől; aśeṣa-virahāt – egész távolléttől; duḥkhī-kṛtā – nehézség-tevő; bhūh – föld; iyam – ez; jīvānām – lényeké; bahu-janma-puṇya-nivaha-ākṛṣṭaḥ – sok születés jámbor sok vonzott; mahī-maṇḍale – föld-kerekségen; āvirbhāva-kṛpām – megnyilvánított könyörületet; cakāra – tett; ca – és; bhavān – ön; śrī-gaura-śaktiḥ – Srí Gaura energiája; svayam – maga

Ó, jaj! Bhaktivinód Thákur, Mester! Huszonkét hosszú esztendeje már, hogy e világ távolléted súlyos terhétől szenved. Az emberek sok-sok születéseinek jámbor tettei invitáltak e földkerekségre, s te könyörületesen megjelentél közöttünk Srí Gaura hatalmával.

dīno’haṁ cira-duṣkṛtir na hi bhavat-pādābja-dhūlī-kaṇā-
snānānanda-nidhiṁ prapanna-śubhadaṁ labdhaṁ samartho’bhavam |
kintv audārya-guṇāt tavāti-yaśasaḥ kāruṇya-śaktiḥ svayaṁ
śrī-śrī-gaura-mahāprabhoḥ prakaṭitā viśvaṁ samanvagrahīt ||2||


dīnaḥ –
nyomorult, elesett, nincstelen; aham – én; cira-duṣkṛtiḥ – hosszas-gonosztevő; na – nem; hi – bizony; bhavat-pāda-abja – az ön láb-lótusza; dhūlī-kaṇā – por-szem; snāna-ānanda-nidhim – megmártózás öröm-óceánját; prapanna-śubha-dam – a meghódoltaknak áldást-hozó; labdham – elértet; samarthaḥ – alkalmas; abhavam – volt; kintu – de; audārya-guṇāt – nagylelkűség tulajdonsága miatt; tava – tiéd; ati-yaśasaḥ – nagy kegy miatt; kāruṇya-śaktiḥ – könyörület-energia; svayam – maga; śrī-śrī-gaura-mahāprabhoḥ – Srí Srí Gaura Maháprabhué; prakaṭitā – feltárt (a könyörület energia); viśvam – mindenkit; samanvagrahīt – kegyelt, kedvesen bánt valakivel

Szerencsétlen vagyok! Régóta bűnben élek, így méltatlanná váltam, hogy a meghódolt lelkekre áldást hozó lótuszlábad porának öröm-óceánjában megmártózhassak. Ám nagylelkűséged, s mérhetetlen kegyed jóvoltából Srí Gaura Maháprabhu könyörületének megtestesüléseként jelentél meg, és kedvesen bánsz mindenkivel.

he deva! stavane tavākhila-guṇānāṁ te viriñcādayo
devā vyartha-manorathāḥ kim u vayaṁ martyādhamāḥ kurmahe |
etan no vibudhaiḥ kadāpy atiśayālaṅkāra ity ucyatāṁ
śāstreṣv eva na pāraye’ham iti yad gītaṁ mukundena ca ||3||

he deva! –
ó, uram!; stavane – magasztalásodban; tava – tiéd; akhila-guṇānām – teljes-tulajdonságoké; te – tiéd; viriñca-ādayaḥ – Brahmá s a többiek; devāḥ – félistenek; vyartha-manorathāḥ – hiábavaló vágyak; kim u – mennyivel inkább; vayam – mi; martya-adhamāḥ – halandó hitványak; kurmahe – tesszük; etad – ez; na u – nem; vibudhaiḥ – tudósok által; (na) kadā- api – sohasem; atiśaya-alaṅkāraḥ – túlzó szófordulat; iti – így; ucyatām – kedvelőké, gyűjtőké; śāstreṣu – szentírásokban; eva – bizony; na – nem; pāraye – alkalmas, megfelelő; aham – én; iti – ”; yad – amit; gītam – éneket; mukundena – Mukunda által; ca – és

Ó, uram! Még a Brahmá vezette félistenek is hasztalan vágynak rá, hogy megfelelőképp magasztalják csodás tulajdonságaidat, vajon mit tehetnénk hát mi, hitvány halandók? S ez nem a tudósok költői túlzása, hiszen Mukunda maga mondja: „képtelen vagyok...”

Krsna így szól a gópíkhoz: „Kedves pásztorlánykák! Szerelmetek oly makulátlanul tiszta, hogy jövendő életeimben sem tudom majd viszonozni nemes szolgálataitokat, hiszen a családi élet láncait lerázva jöttetek el hozzám. Képtelen vagyok leróni adósságomat, ami szerelmetek elfogadásával hárult reám. Legyetek hát elégedettek saját jámbor tetteitekkel!” (na pāraye’ham, Bhág. 10.32.22.) A makulátlan, tiszta odaadás oly nagy értékű, hogy Krsna is úgy érzi: képtelen viszonozni. Miképpen volna hát lehetséges, hogy a dévák, vagy a halandók megfelelő szavakat találjanak e tiszta odaadás magasztalására?

dharmaś carma-gato’jñataiva satatā yogaś ca bhogātmako
jñāne śūnya-gatir japena tapasā khyāti-jighāṁsaiva ca |
dāne dāmbhikatānurāga-bhajane duṣṭāpacāro yadā
buddhiṁ buddhimatāṁ bibheda hi tadā dhātrā bhavān preṣitaḥ ||4||

dharmaḥ –
erény; carma-gataḥ – bőrre vonatkozó; ajñatā – tudatlanság; eva – bizony; satatā – szentség; yogaḥ – jóga; ca – és; bhoga-ātmakaḥ – élvezet-természetű; jñāne – tudásban; śūnya-gatiḥ – üresség; japena – mantrazengéssel; tapasā – vezekléssel; khyāti-jighāmsā – hírnév és pusztítás-vágy; eva – bizony; ca – és; dāne – adományozásban; dāmbhikatā – álszentség; anurāga-bhajane – ragaszkodó imádatban; duṣṭa-apacāraḥ – bűnös hibás viselkedés; yadā – amikor; buddhim – értelem; buddhimatām – értelmeseké; bibheda – osztotta, zúzta; hi – bizony; tadā – akkor; dhātrā – Teremtő által; bhavān – ön; preṣitaḥ – elküldött

Mikor a dharma már csak a testre vonatkozott, a szentséget a tudatlanság korlátozta, az érzékek élvezetévé vált a jóga, a nihilizmus jelentette a tudást, a hírnév kedvéért zengték a szent mantrákat és a vezeklés oka csupán a bosszúvágy volt, mikor adományt is csak szenteskedésből adtak, és bűnös életet éltek a spontán istenszeretet nevében, mikor az értelmesek értelme darabokra tört, akkor küldött téged a Teremtő.

viśve’smin kiraṇair yathā himakaraḥ sañjīvayann oṣadhīr
nakṣatrāṇi ca rañjayan nija-sudhāṁ vistārayan rājate |
sac-chāstrāṇi ca toṣayan budha-gaṇaṁ sammodayaṁs te tathā
nūnaṁ bhūmi-tale śubhodaya iti hlādo bahuḥ sātvatām ||5||

viśve –
a mindenségben; asmin – ebben; kiraṇaiḥ – holdsugarakkal; yathā – miként; himakaraḥ – „hűsítő” (Hold); sañjīvayan – táplálja; oṣadhīḥ – növényeket; nakṣatrāṇi – csillagokat; ca – és; rañjayan – megfestő, színező; nija-sudhām – saját nektárját; vistārayan – kiterjesztő; rājate – tündököl; sat-chāstrāṇi – szent írások; ca – és; toṣayan – elégedetté tevő; budha-gaṇam – bölcsek közösségét; sammodayan – megörvendeztető; te – tiéd; tathā – úgy; nūnam – bizonyosan; bhūmi-tale – földszínen; śubha-udayaḥ – áldásos megjelenés; iti – így; hlādaḥ – boldogság; bahuḥ – sok; sātvatām – híveké

Miként a mindenségben a hűsítő Hold áldásos sugarait szórja szét, hogy a növényeket táplálja, felgyújtsa a csillagok tüzét, és önnön nektárját kiárasztva tündököljön az égen, áldásos megjelenésed éppúgy tette elégedetté a földön a szentírásokat, örvendeztette meg a bölcsek közösségét, és töltötte el boldogsággal a vaisnavák szívét.

lokānāṁ hita-kāmyayā bhagavato bhakti-pracāras tvayā
granthānāṁ racanaiḥ satām abhimatair nānāvidhair darśitaḥ |
ācāryaiḥ kṛta-pūrvam eva kila yad rāmānujādyair budhaiḥ
premāmbho-nidhi-vigrahasya bhavato māhātmya-sīmā na tat ||6||

lokānām –
világoké; hita-kāmyayā – jóakarat vágyával; bhagavataḥ – a magasztos úré; bhakti-pracāraḥ – odaadás prédikálása; tvayā – általad; granthānām – köteteké; racanaiḥ – írásművekkel; satām – szenteké; abhimataiḥ – kedveltekkel, jóváhagyottakkal; nānāvidhaiḥ – sokfélékkel; darśitaḥ – megmutatott; ācāryaiḥ – ácsárják által; kṛta-pūrvam – megtett korábban; eva kila – bizonyosan; yad – aki; rāmānuja-ādyaiḥ – Rámánudzsa, s a többiek által; budhaiḥ – bölcsek által; prema-ambhas-nidhi-vigrahasya – szeretet óceánjának (ambhas – víz, nidhi – tartó) formájáé; bhavataḥ – öné; māhātmya-sīmā – dicsőítésének határa; na – nincs; tat – az

A világ iránti jóindulat hevít, ezért a Legfelsőbb Úr iránti odaadást hirdetve sok kötetnyi könyvet írtál, melyeket felettébb nagyrabecsülnek a szentek. Így tettek a régi nagy tanítók is, Rámánudzsa, s a többi bölcs, ám mert te a rajongó szeretet nektáróceánjának megtestesítője vagy, dicsőségednek nincs határa.

yad-dhāmnaḥ khalu dhāma caiva nigame brahmeti saṁjñāyate
yasyāṁśasya kalaiva duḥkha-nikarair yogeśvarair mṛgyate |
vaikuṇṭhe para-mukta-bhṛṅga-caraṇo nārāyaṇo yaḥ svayaṁ
tasyāṁśī bhagavān svayaṁ rasa-vapuḥ kṛṣṇo bhavān tat-pradaḥ ||7||

yad-dhāmnaḥ –
ami hajléké; khalu – bizony; dhāma – ragyogás; ca – és; eva – bizony; nigame – védában; brahma – Brahma; iti – így; saṁjñāyate – van nevezve; yasya – akié; aṁśasya kalā – részének töredéke; eva – bizony; duḥkha-nikaraiḥ – szenvedés-sokaságokkal; yoga-īśvaraiḥ – jóga mesterek által; mṛgyate – van kutatva; vaikuṇṭhe – Vaikunthán; para-mukta-bhṛṅga-caraṇaḥ – legfelsőbb megszabadult méh-láb; nārāyaṇaḥ – Nárájana; yaḥ – aki; svayam – maga; tasya – övé; aṁśī – rész; bhagavān – Magasztos úr; svayam – maga; rasa-vapuḥ – a lelki ízek megtestesülése; kṛṣṇaḥ – Krsna; bhavān – ön; tat-pradaḥ – azt adományozó

Bhagaván hajlékának ragyogása a Védában megénekelt Brahman, s e Brahman részecskéjének töredékét kutatják komoly szenvedések árán a jóga mesterei. A Vaikuntha-világ üdvözült lelkei Nárájan lába körül döngicsélnek akár a méhecskék, ám Nárájan is csak része a lelki ízek forrásának, Krsnának. S te ezt a Krsnát adod nekünk!

„Bizony, ő a lelki íz” olvassuk a Taittiríja-upanisadban (raso vai saḥ, 2.7.1.), s hasonlóképpen ír Rúpa gószvámí is: ő „minden lelki íz nektári formája”, a raszák kútfője (akhila-rasāmṛta-mūrtiḥ, Brs. 1.1.1.).

sarvācintya-maye parātpara-pure goloka-vṛndāvane
cil-līlā-rasa-raṅginī-parivṛtā sā rādhikā śrī-hareḥ |
vātsalyādirasaiś ca sevita-tanor mādhurya-sevā-sukhaṁ
nityaṁ yatra mudā tanoti hi bhavān tad-dhāma-sevā-pradaḥ ||8||

sarva-acintya-maye –
minden felfoghatatlannal teljes; parāt-para-pure – a felsőbbnél is felsőbb hajlékban; goloka-vṛndāvane – Gólóka Vrndávanban; cit-līlā-rasa-raṅginī- parivṛtā – lelki kedvtelések ízeihez vonzódókkal körülvett; sā – ő; rādhikā – Rádhiká; śrī-hareḥ – Srí Harié; vātsalya-ādi-rasaiḥ – a szülői s a többi rasza által; ca – és; sevita-tanoḥ – szolgáló formáé; mādhurya-sevā-sukham – szerelmes szolgálat boldogságát; nityam – mindig; yatra – ahol; mudā – öröm; tanoti – kiterjed; hi – bizony; bhavān – ön; tad-dhāma-sevā-pradaḥ – ama hajlék szolgálatát adományozó

A felfoghatatlan lelki égbolt legeslegfelsőbb hajlékán, Gólóka Vrndávanban, a lelki kedvteléseket ízlelő barátnői körében él Srí Hari Rádhikája. Tőle árad a szerelem boldogsága, melyet a szülői, s a többi rasza imád. E csodás hajlék szolgálatát adományozod nekünk!

śrī gaurāṇumataṁ svarūpa-viditam rūpāgrajenādṛtam
rūpādyaiḥ pariveśitaṁ raghu-gaṇair-āsvāditam sevitam |
jīvādyair abhirakṣitaṁ śuka-śiva-brahmādi-sammānitam
śrī-rādhā-pada-sevanāmṛtaṁ aho tad-dātum īśo bhavān ||9||

śrī gaura-aṇumatam –
Gaura által megadott (egyetértett, szeretett, jóváhagyott); svarūpa-viditam – Szvarúp által megértett; rūpa-agrajena – Rúpa bátyja által; ādṛtam – magasztalt; rūpa-ādyaiḥ – Rúpa s követői által; pariveśitam – szolgált; raghu-gaṇaiḥ – Raghu s követői által; āsvāditam – megízlelt; sevitam – művelt, imádott; jīva-ādyaiḥ – Dzsíva s követői által; abhirakṣitaṁ – oltalmazott; śuka-śiva-brahma-ādi – Suka, Siva, Brahmá és mások által; sammānitam – megbecsült; śrī-rādhā-pada-sevana-āmṛtaṁ – Srí Rádhá lábának imádatának nektárját; aho – óh; tad-dātum – azt adni; īśaḥ – isten, úr, mester; bhavān – (tiszteletteljes megszólítás)

Amit Srí Gaura adott, Szvarúp Dámódar megértett, Rúpa bátyja (Szanátan) magasztalt, Rúpa s követői szolgáltak, Raghunáth s társai ízlelték s művelték, Dzsíva és mások oltalmazták, Suka, Siva, Brahmá s más szentek nagyra becsülték: Srí Rádhá lótuszlába imádatának nektárját, óh, azt adod, isteni mester!

kvāhaṁ manda-matis tv atīva patitaḥ kva tvaṁ jagat-pāvanaḥ
bho svāmin kṛpayāparādha-nicayo nūnaṁ tvayā kṣamyatām |
yāce’haṁ karuṇā-nidhe varam imaṁ pādābja-mūle bhavat-
sarvasvāvadhi-rādhikā-dayita-dāsānāṁ gaṇe gaṇyatām ||10||

kva aham –
hol [itt „milyen messze a másiktól” értelemben] én; manda-matiḥ – ostoba értelmű; tu – és; atīva-patitaḥ – nagyon bukott, romlott; kva tvam – hol te; jagat-pāvanaḥ – világ megtisztítója; bho svāmin – ó, mester!; kṛpayā – kérlek; aparādha-nicayaḥ – vétek-sokaság; nūnam – bizonyosan; tvayā – általad; kṣamyatām – legyen megbocsátva; yāce – esedezem; aham – én; karuṇā-nidhe – könyörület-óceán!; varam – kegyet; imam – ezt; pāda-abja-mūle – láb-lótusz-gyökerében; bhavat-sarvasva-avadhi – méltóságod mindene-határ; rādhikā-dayita-dāsānām – Rádhiká kedves szolgáié; gaṇe – csoportban; gaṇyatām – legyen sorolva!

Óh, mester, te megtisztítod a világot, ám én, a velejéig romlott ostoba mily messze vagyok ettől! Mégis kérlek téged, bocsásd meg nekem bűneim sokaságát. Könyörület óceánja, lótuszlábadhoz borulva esedezem kegyedért, hadd tartozhassak Rádhiká kedves szolgáinak körébe, kiknek te vagy a mindene!

Bhaktisziddhánta Szaraszvatí mesterétől a Vársabhánaví-déví-dajita-dász (Vrsabhánu leányának, azaz Rádhikának kedves szolgája) nevet kapta, így a versben Rádhiká kedves szolgáinak köre egyben Bhaktisziddhánta Szaraszvatí tanítványainak köre is.
a versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése