2010. június 9., szerda

Nitjánandástaka


Ma ünnepeljük Vrndávan dász Thákur, a Csaitanja-bhágavata szerzőjének születésnapját. Vrndávan dász Nitjánanda Prabhu tanítványa volt, mesterét magasztalva írta az alábbi költeményt:

śarac-candra-bhrāntiṁ sphurad-amala-kāntiṁ gaja-gatiṁ
hari-premonmattaṁ dhṛta-parama-sattvaṁ smita-mukham |
sadāghūrṇan-netraṁ kara-kalita-vetraṁ kali-bhidaṁ
bhaje nityānandaṁ bhajana-taru-kandaṁ niravadhi ||1||

Az őszi Hold fényénél barangoló, elefánt-járású, makulátlan, tündöklő szépséget,
a transzcendentális erények tárházát (magasztalom), ki a Hari iránti szeretettől mámoros. Arca mosolyog,
szemeit forgatja, (miközben) a kezében tartott pásztorbottal elpusztítja Kalit.
Nitjánandát, a szerető odaadás fájának gyökerét imádom mindörökké.

Elefánt-járású: fenséges megjelenésű személy
A körbeforgó szemek a mámort, a pásztorbot pedig Balarám hangulatát jelzi.

rasānām āgāraṁ svajana-gaṇa-sarvasvam atulaṁ
tadīyaika-prāṇa-pramita-vasudhā-jāhnava-patim |
sadā-premonmādaṁ param aviditaṁ manda-manasām
bhaje nityānandaṁ bhajana-taru-kandaṁ niravadhi ||2||

A lelki ízek hajlékát, hívei sokaságának mindenét, az összehasonlíthatatlanul kiemelkedőt,
Vaszudhá és Dzsáhnavá férjét (magasztalom), kik életük értelmeként tekintettek rá.
Mindig a rajongó szeretet mámorában él, így érthetetlen marad a világi értelműek számára.
Nitjánandát, a szerető odaadás fájának gyökerét imádom mindörökké.

Vaszudhá és Dzsáhnavá nővérek voltak, mindketten Nitjánanda Prabhu feleségei.

śacī-sūnu-preṣṭhaṁ nikhila-jagad-iṣṭaṁ sukha-mayaṁ
kalau majjaj-jīvoddharaṇa-karaṇoddāma-karuṇam |
harer ākhyānād vā bhava-jaladhi-garvonnati-haraṁ
bhaje nityānandaṁ bhajana-taru-kandaṁ niravadhi ||3||

Sacsí fiának legkedvesebbjét, a mindenség imádottját, a megtestesült boldogságot (magasztalom),
kinek végtelen könyörülete felemeli a kali-kor óceánjában elmerült lelkeket.
Hari (nevének) zengésével vet véget a létóceán öntelt kiáradásának,
Nitjánandát, a szerető odaadás fájának gyökerét imádom mindörökké.

aye bhrātar nṝṇāṁ kali-kaluṣiṇāṁ kiṁ nu bhavitā
tathā prāyaścittaṁ racaya yad-anāyāsata ime |
vrajanti tvām itthaṁ saha bhagavatā mantrayati yo
bhaje nityānandaṁ bhajana-taru-kandaṁ niravadhi ||4||

„Ó, testvér, vajon mi lesz (a sorsa) a kali-kor bűneivel bemocskolt embereknek?
Kérlek, tedd lehetővé, hogy valamiképpen jóvátehessék bűneiket,
és eljuthassanak hozzád!” – erről tanácskoznak (újra meg újra) a Magasztos Úrral, Csaitanjával.
Nitjánandát, a szerető odaadás fájának gyökerét imádom mindörökké.

yatheṣṭaṁ re bhrātaḥ kuru hari-hari-dhvānam aniśaṁ
tato vaḥ saṁsārāmbudhi-taraṇa-dāyo mayi laget |
idaṁ bāhu-sphoṭair aṭati raṭayan yaḥ pratigṛham
bhaje nityānandaṁ bhajana-taru-kandaṁ niravadhi ||5||

„Ó, testvérem, zengd szüntelen szíved szerint: Hari! Hari!,
így menekedhetsz meg a szanszára óceánjából! Csatlakozz hozzám!”
E szavakkal vándorol házról házra, ujjongva, kitárt karokkal.
Nitjánandát, a szerető odaadás fájának gyökerét imádom mindörökké.

balāt saṁsārāmbhonidhi-harana-kumbhodbhavam aho
satāṁ śreyaḥ sindhūnnati-kumuda-bandhuṁ samuditaṁ |
khala-śreṇī-sphūrjit-timira-hara-sūrya-prabham ahaṁ
bhaje nityānandaṁ bhajana-taru-kandaṁ niravadhi ||6||

Hatalmánál fogva ő a szanszára óceánját felhörpintő Agasztja muni.
A szentek erényének végtelen tengeréből felkelő Holdat,
a gonoszok seregeinek sötétségét eloszlató tündöklő Napot,
Nitjánandát, a szerető odaadás fájának gyökerét imádom mindörökké.

Agasztja muni „korsóból született” (kumbhodbhava), Mitra elhullott magjából. Történt egyszer, hogy a kálakéja démonok rettegésben tartották a világot. Elrejtőztek az óceán mélyén, s csak éjjel jöttek elő, hogy a bráhmanákra támadjanak. Agasztja ekkor tenyerébe vette és kiitta az óceánt, így Indra végezhetett a démonokkal. (A történetet a Mahábharata Vana-parvája beszéli el.)
A kumuda egy olyan fehér tavililiom, mely éjszaka tágra nyitja szirmait, nappal pedig összecsukja. Kumuda-bandhu, a kumuda barátja így a Hold. A sindhu-unnati (óceánból kiemelkedő) vonatkozhat a tejóceánból született Holdra is, de a vízből kiemelkedő kumudára is.

naṭantaṁ gāyantaṁ harim anuvadantaṁ pathi pathi
vrajantaṁ paśyantaṁ svam api na dayantaṁ jana-gaṇam |
prakurvantaṁ santaṁ sa-karuṇa-dṛg-antaṁ prakalanād
bhaje nityānandaṁ bhajana-taru-kandaṁ niravadhi ||7||

Táncol, énekel, Hari (neveit) ismételgeti, miközben mindenfelé
barangol, és mindenkinek elfogulatlanul osztogatja adományát,
szeme sarkából könyörületesen reájuk pillantva.
Nitjánandát, a szerető odaadás fájának gyökerét imádom mindörökké.

su-bibhrāṇaṁ bhrātuḥ kara-sarasijaṁ komalataraṁ
mitho vaktrālokocchalita-paramānanda-hṛdayam |
bhramantaṁ mādhuryair ahaha madayantaṁ pura-janān
bhaje nityānandaṁ bhajana-taru-kandaṁ niravadhi ||8||

Testvére, (Csaitanja Maháprabhu) lágy lótuszvirág kezeit fogva
egymásra pillantanak, s orcájuk látványától túlcsordul szívükben a transzcendentális boldogság.
Városról városra járva szépségével tesz mámorossá mindenkit.
Nitjánandát, a szerető odaadás fájának gyökerét imádom mindörökké.

rasānāṁ ādhāraṁ rasika-vara-sad-vaiṣṇava-dhanaṁ
rasāgāraṁ sāraṁ patita-tati-tāraṁ smaraṇataḥ |
paraṁ nityānandāṣṭakam idam apūrvaṁ pathati yaḥ
tad-aṅghri-dvandvābjaṁ sphuratu nitarāṁ tasya hṛdaye ||9||

A lelki ízek tárházát, az ízeket értő legkiválóbb szent vaisnavák kincsét,
az ízek hajlékát, mely megmenti az elesett lelkek sokaságát, ha csak emlékeznek rá,
e transzcendentális és kivételes Nitjánandástakát aki csak olvassa,
annak szívében mindig jelenjen meg Nitjánanda Prabhu lótuszvirág lába!

a versmérték: śikhariṇī (koronás): υ – – – – – / υ υ υ υ υ – – υ υ υ –

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése