2010. március 23., kedd

a szavak ereje


Kaptam egy kérdést:
Olvastam egy helyen az alábbiakat… mi a véleményed? Illetve érdekelne, hogy kinek mi a véleménye.

„Sokan úgy vélik, hogy a szeretet a leghatalmasabb erő, ám ez tévedés. A földi szeretet törékeny és kiszámíthatatlan, gyenge és változékony. A szavak ereje viszont hatalmas. A szavak boldoggá tehetnek vagy boldogtalanságba taszíthatnak bárkit. Szeretetet ébreszthetnek és meg is semmisíthetik a szeretetet.”



A szavak csalókák… használunk fogalmakat úgy, hogy nem tisztázzuk, mire is gondoltunk valójában. Ilyen a szeretet is: a szeretet nagyon sokféle lehet. Az önző ember szeretetét is szeretetnek nevezzük, pedig ő csak a maga örömét keresi, és a rajongó odaadást is szeretetnek nevezzük, ami pedig oly erős, hogy lenyűgözi Istent is.
Az idézetben említett földi szeretet múló érzelem, ami valóban jön és megy, néhány kedves szó fellobbantja, ám egy morcos tekintettől kihuny. A szeretet azonban nem csupán ennyi, a bhakti szeretete tudatállapot… s ha már a szavaknál tartunk: a tudatállapot szó áll gyöke nem a haladásképtelenséget, hanem a mélyen meggyökerezést, a rendíthetetlenséget jelzi. Ezért ez nem törékeny, hanem a mélyről feltörő és egyre gyarapodó lelki folyam.

yato vāco nivartante | aprāpya manasā saha |
ānandaṁ brahmaṇo vidvān | na bibheti kadācaneti |

„Tőle a szó visszafordul, gondolat őt el nem éri; / Ismervén az Úr örömét, nem kell semmitől sem félni.” – áll a Taittiríja-upanisadban (2.4.1.)… s bár a szavak tehetetlenül visszafordulnak, Jasódá szeretetének ereje megkötözi Krsnát.


Ám ahogy a szeretet, úgy a szó, a megnevezés is lehet evilági, és lelki is. A Brhadáranjaka-upanisad megállapítja: „Ez a világ bizony a megnevezés, a forma és a tett hármasa” (trayaṁ vā idam nāma rūpaṁ karma, 1.6.1.)… ez az evilági. A Bhagavad-gítá tizenötödik fejezete a világot egy fordított faként ábrázolja… a fa gyökerében így a megnevezést a formát és a tettet találjuk, hasonlóképp a lelki sokszínűség fája Krsna nevében, alakjának szépségében és csodás kedvteléseiben gyökerezik, melyek szíveket tisztító varázsos erővel bírnak.

nārada-vīṇojjīvana sudhormi-niryāsa-mādhurī-pūra |
tvaṁ kṛṣṇa-nāma kāmaṁ sphura me rasane rasena sadā ||

„Óh, Nárada vínájának életre keltője, nektár-hullámok eszenciájának édes áradása, Krsna-náma! Kérlek, vágyaid szerint lelki ízekkel telve mindig jelenj meg nyelvemen!” (Rúpa gószvámí: Srí Krsnanámástakam 8.)

3 megjegyzés:

  1. És ahol a kezdő sorokat találtam a szeretetről és a hangról, zárszóként a fejezet végén egy idézet állt Tulszidásztól:

    "Ha belső és külső megvilágosodásra vágysz, illeszd nyelved küszöbére Isten nevének tündöklő igazgyöngyét - a mantrát."

    VálaszTörlés
  2. Én így látom:
    A szeretet bizalmon alapul. Bizalom abban, hogy a másik jó szándékkal viseltetik irántam. A bizalmat sok minden kiválthatja és eltüntetheti, sőt valószínűleg pusztán a szavak nem teremtik meg és nem tüntetik el. Nézetem szerint a szavaknak önmagukban nincs ekkora erejük. Eleve a szavak valamire vonatkoznak, és inkább ez a fontos. Ha azt mondja valaki, hogy nem szeret, vagy szeret, az még önmagában semmit sem jelent. Legyen szó anyagi vagy lelki szeretetről. A lényeg az, ami e mögött van. Ettől lesz ugratás, átverés, vagy vallomás.

    Azaz nézetem szerint a szavaknak önmagukban nincs erejük. Egy pillantás, egy mozdulat is lehet elemi erejű, ha jelent valamit. És ez a kérdés: hogy ott, abban a szituációban jelent-e valamit, és ha igen, akkor mit, nem az, hogy az egy szó vagy egy mozdulat.

    VálaszTörlés
  3. Olyan ez, mint a szitár... vagy a citera. A játékos megpendíti a húrokat, és megszólalnak a zengőhúrok is. Egy jó szónok gondosan megválogatott szavai: a húr megpendítése, a hallgatóságban keltett érzelmek pedig a zengőhúrok. A hatás a hallgatóság számának növelésével fokozható :)
    Az előzetes elvárásaink hasonlóképp fokozhatják a hatást... mert az ember nem a tényre figyel, hanem a vágyai beteljesülését reméli.
    Ilyesformán értettem, hogy a szavak hatnak az érzelmekre.

    VálaszTörlés