2010. január 4., hétfő

a végtelen megismerése


A Muṇḍaka upaniṣad bevezetésében merül fel a kérdés: „Mi az, uram, amit megismerve minden ismertté válik?” (kasmin nu bhagavo vijñāte sarvam idaṁ vijñātaṁ bhavati, Muṇḍ. 1.1.3.) Az egyetlen, amit megismerve a minden ismertté, amit elérve minden elértté lesz? A válasz a Legfőbb Valóság, Isten. Adódik a következő kérdés: megismerhető-e egyáltalán? Vélhetően nem, hiszen „tőle a szó visszafordul, gondolat őt el nem éri” (yato vāco nivartante aprāpya manasā saha, Taittirīya upaniṣad. 2.4.1.)

Vagy mégis? Srídhar Mahárádzshoz egyszer az alábbi kihívást intézték:
– Ha a véges megismerheti a Végtelent, akkor az nem lehet végtelen!
Ő így felelt:
– A Végtelen nem lenne a Végtelen, ha nem volna képes feltárni magát a véges előtt!

3 megjegyzés:

  1. A vita címke, mire utal?
    A kérdés az, szerintem, hogy mit jelent a "megismerni", és "feltárni" szó. Szerintem intellektuális értelemben megérteni nem lehet még a lelket sem, nemhogy Istent. A feltárás, számomra azt jelenti, hogy Isten beengedi a lelket a saját természetébe, valóságába, de maga az a valóság kimeríthetetlen. Azaz a vaisnava felfogásban azt mondhatnánk, hogy beléphet Vrindávanba a lélek.

    VálaszTörlés
  2. Mivel Istentől származik minden, az is ami, teremtett és az is ami örök, ezért, az aki ismeri Istent annak ismernie kell az anyagi és a lelki világot is egyaránt. Az anyagi felfogóképesség nem képes behatolni az Abszolút Igazság megismerésébe, de Ha Ő feltárja magát, az Ő előtte meghódoltnak akkor, megismerheti Őt olyan minőségben, amilyen az Ő, és az örök híve között fennálló kapcsolathoz szükséges. Még valamit, hozzáfűzhetek ehhez, Srila Prabhupáda még hozzáfűzi azt, hogy ha a (jíva ) az egyéni lélek úgy kívánja, akkor Krisna még az örök kapcsolatuk viszonyát is megváltoztathatja, az Ő kegyéből, egy másfajta minőségűvé.

    VálaszTörlés
  3. A vita cimke alá olyan szövegeket gondoltam gyömöszölni, melyek vagy a vitáról, vitatkozásról szólnak (akár részben), vagy önmagukban egy vita-szituációt írnak le... Srídhar Mahárádzs és az Árja-szamádzs vezetője közötti szóváltás miatt kapta a címkét a fenti szösszenet.

    Az „amit megismerve minden ismertté válik” nyilván nem intellektuális megismerés, erre világít rá Srídhar Mahárádzs válasza is. :)
    Egyébként azt gondolom, összhangban az upanisad szövegével... hiszen ez egyike azon upanisadoknak, melyik a Rg-véda két madár hasonlatát értelmezi:
    „Két madár elválaszthatatlan barátként ül ugyanazon a fán. Egyikük a fa édes gyümölcsét csipegeti, míg a társa csupán figyeli őt. Ugyanazon a fán az ember (purusa) elbukott, szüntelenül bánkódik, megtévedve él, de mikor megpillantja a másikat, az Urat (ísa), s annak dicsőségét, szomorúsága elillan.” (Mund. 3.1.1-2.)

    VálaszTörlés