2009. december 7., hétfő

Prabódhánanda Szaraszvatí


Prabódhánanda („az eszmélés öröme”) Szaraszvatí a Srí-szampradájához tartozó vaisnava volt, ám mikor Csaitanja Maháprabhuval találkozott, mindent maga mögött hagyva az ő szolgálatának szentelte magát. Unokaöccsét, Gópált (a későbbi Gópál Bhatta gószvámí) Prabódhánanda avatta be, s oktatta a bhakti tanaira. A Krsna-lílában a tudományokban és művészetekben jártas Tungavidjá gópí volt.

Az alábbi néhány vers Caitanyacandrāmṛta című művéből valók, a hetedik, upāsya-niṣṭhā (szilárd hit az imádandó Úrban) című fejezetből:

niṣṭhāṁ prāptā vyavahṛti-tatir laukikī vaidikī yā
yā vā lajjā-prahasana-samudgāna-nāṭyotsaveṣu |
ye vābhūvann ahaha sahaja-prāṇa-dehārtha-dharmā
gauraś cauraḥ sakalam aharat ko’pi me tīvra-vīryaḥ || 60 ||

A hétköznapi és védai tevékenységekbe vetett hitem,
a nevetés, a teli torokból való éneklés, s az önfeledt tánc miatti szégyenem
mik valaha voltak, ó, életemmel és testemmel kapcsolatos dharmáimat
mindenestül elragadta egy bizonyos nagyerejű, aranyszínű rabló.

A vers titokban tartja a rabló kilétét, ám ugyanakkor meg is nevezi. A ko’pi – egy bizonyos, valaki szófordulat miatt a gaura szót nem névként, hanem a rabló jelzőjeként kell értelmezzük: gauraḥ cauraḥ – arany(színű) rabló, ám természtesen Csaitanja Maháprabhura utal.

sāndrānandojjvala-nava-rasa-prema-pīyūṣa-sindhoḥ
koṭiṁ varṣan kim api karuṇa-snigdha-netrāñcalena |
ko’yaṁ devaḥ kanaka-kadalī-garbha-gaurāṅga-yaṣṭiś
ceto’kasmān mama nija-pade gāḍham uptaṁ cakāra || 61 |||

A sűrűn (áradó) boldogság pompás friss ízének, a rajongó szerelemnek nektáróceánját
záporozza milliószámra könyörülettől csillogó szemének sarkából.
Ki ez az Isten, kinek tündöklő alakja az arany banánfa szárához hasonlatos,
s kinek oly hirtelen lábai elé vettetett szívem?

A feltett kérdésre a vers harmadik pádája azonnal a választ is megadja, hiszen a „tündöklő alakú oszlophoz” (gaurāṅga-yaṣṭiḥ) hasonlatos Isten nem más, mint Gauránga. A banánfa szára a levelek körkörös egymásrarétegződéséből alakul ki, a hasonlat így arra is utal, hogy bár Csaitanja kívül aranyló színben tündököl, ám bensejében eltér ettől. Ám míg a banánfa törzse a levelek alatt üres, Csaitanja belül a fekete Krsna, kívül az aranyszínű Rádhá.
Mindkét vers mértéke: mandākrāntā (lassú előretörés, lassú győzelem):
– – – – / υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – –


svayaṁ devo yatra druta-kanaka-gauraḥ karuṇayā
mahā-premānandojjvala-rasa-vapuḥ prādurabhavat |
navadvīpe tasmin pratibhavana-bhakty-utsava-maye
mano me vaikuṇṭhād api ca madhure dhāmni ramate || 62 ||

Ahol könyörületesen, olvadt aranyként tündökölve maga Isten jelent meg, magára öltve a rajongó szeretet boldogságának szerelmes hangulatát.
Ujjongó szívem a Vaikunthánál is édesebb Navadvípért dobog, hol minden helyet az odaadás örömünnepe jár át.

A versmérték: śikhariṇī (koronás): υ – – – – – / υ υ υ υ υ – – υ υ υ –

yat tad vadantu śāstrāṇi yat tad vyākhyantu tārkikāḥ |
jīvanaṁ mama caitanya-pādāmbhoja-sudhaiva tu || 63 ||

Mondjanak az Írások amit akarnak, s magyarázzák őket a bölcsek tetszésük szerint!
Engem csakis Csaitanja lótuszlábának nektárja éltet, (semmi más)!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése