érzelmek a művészetben

Csaitanja Maháprabhu tanításaiban kiemelt fontosságot kapnak az istenszeretet különféle hangulatai… érdekelt az a háttér, az a környezet, melyben Maháprabhu és a gószvámík kibontották a raszákról szóló tanítást… hiszen az érzelmek bemutatása fontos eleme az indiai művészeteknek is. Tekintsük át röviden, miként!

Az érzelmek elemzésével elsőként talán Bharata Muni Nātyaśāstra című munkája foglalkozik, igen részletesen mutatja be a kilenc alapvető érzelmet. Az alábbi rövid összefoglaló mégsem ezen, hanem a XIV. század végén élt Viśvanātha Kavirāja könyvén alapul, melynek címe Sāhitya-darpaṇa (A költészet tükre).

Először tisztázzuk az alapfogalmakat!
A rasa szó jelentése nedv (pl. a fák nedve), lé, továbbá íz, zamat; érzés, érzelem; s lényeg, valaminek a veleje. A művészet lényege (rasa) tehát a különféle érzelmek, hangulatok (rasa) visszaadása.
A rasa (íz, hangulat) nem más, mint a bhāva (érzelem) megjelenítője. A bhāva szó a bhū – van, létezik, válik valamivé igéből származik, jelentései létezés, létállapot, helyzet, hajlam, érzés, illetve érzelem. A szó önmagában is jelzi az érzelmek nagy fontosságát, hiszen a bhāva szóban elválaszthatatlan egymástól a létezés, és az érzelem. Az érzelmeket az alábbiak jellemzik:

- vibhāva: a neve az adott érzelmi állapothoz vezető körülményeknek, melyeket további két csoportba sorolnak:

- ālambana („ok”, „alap”): az érzelem közvetlen kiváltó oka
- uddīpana („fellobbantás”, „izgatás”): az érzelmet fokozó körülmények

- anubhāva: az érzelmek külső jelei
A szereplők érzelmeiről e külső jelek árulkodnak a néző (olvasó) számára.

- vyabhicārin: múló érzés, mely az alábbi motívumokkal színezi az adott érzelmet:

(1) nirveda – közömbösség, a világból való kiábrándultság; (2) āvega – aggodalom; (3) dainya – alázat; (4) śrama – kimerültség; (5) mada – mámor, téboly; (6) jaḍatā – apátia; (7) ugratā – kíméletlenség, kegyetlenkedés; (8) moha – zavarodottság, eszméletvesztés; (9) vibodha – ébredés, ráeszmélés; (10) svapna – tunyaság; (11) apasmāra – feledékenység; (12) garva – büszkeség; (13) maraṇa – halál, megsemmisülésérzet; (14) ālasya – erőtlenség; (15) amarṣa – düh, féltékenység, irigység; (16) nidrā – alvás; (17) avahitthā – alakoskodás, képmutatás; (18) autsukya – nyugtalanság, sóvárgás, mohóság; (19) unmāda – tébolyodottság; (20) śaṅkā –kétség; (21) smṛti – emlékezés, felidézés; (22) mati – megértés, ítélőkészség; (23) vyādhi – betegség; (24) trāsa – megrendültség, rettegés; (25) vrīḍā – szégyen, szégyenlősség; (26) harṣa – öröm, ujjongás; (27) asūyā –féltékenység; (28) viṣāda – kiábrándultság, csüggedtség; (29) dhṛti – béketűrés; (30) capalatā – csapongás, állhatatlanság; (31) glāni – hanyatlás, bűntudat; (32) cintā – elmélkedés; (33) tarka – érvelés, vita

- sthāyi-bhāva: a stabil, megállapodott érzelem.

Az alapvető érzelmek a következők:

śṛṅgāra – szerelem

kiváltó oka: szerelemittas nők, szajhák, feleség, vagy más asszonya
az érzelmet fokozó körülmények: hold, szantálpép, méhzümmögés
külső jelei: szemöldök-táncoltató oldalpillantás
az állandósult érzelem: rati – szerelmes ragaszkodás
színe: sötétkék (śyāma)
istensége: Viṣṇu





hāsya – humorérzék

kiváltó oka: fintorgó arckifejezés, furcsa beszéd és taglejtés, aminek látványa nevetésre készteti az embert
az érzelmet fokozó körülmények: azt kísérő taglejtés
külső jelei: szem-összehúzódása, mosolygó arc
az állandósult érzelem: hāsa – nevetés
színe: fehér
istensége: Pramatha





karuṇa – bánat, sajnálat, megrendítő érzés

kiváltó oka: szomorúság (a szeretett elmúlása, s a kedvezőtlen dolgok bekövetkezte miatt)
az érzelmet fokozó körülmények: kínzón hevessé fokozódó állapot
külső jelei: sorsverte földreesett zokogás, sápadtság, sóhajtozás, kábaság, hebegés
az állandósult érzelem: śoka – bánat
színe: galambszürke
istensége: Yama




raudra – düh

kiváltó oka: az ellenség
az érzelmet fokozó körülmények: az ellenség viselkedése
külső jelei: ököllel lesújtás, szenvedélyes pusztító kifakadás, szemöldökráncolás, fegyver felemelése, vad tekintet, erőszak (szenvedély), hevesség, haj égnek meredése, verítékezés, remegés, téboly. A vérbe borult szem különbözteti meg a harcos hősiességtől
az állandósult érzelem: krodha – harag
színe: vörös
istensége: Rudra



vīra – hősiesség

kiváltó oka: a legyőzendő vetélytárs
az érzelmet fokozó körülmények: a vetélytárs viselkedése
külső jelei: mint a raudra-rasza esetében, ám a szem nem vörös, hanem tágranyílt, izzó, mélytűzű
az állandósult érzelem: utsāha – lelkierő, erőfeszítés, határozottság
színe: arany
istensége: Indra




bhayānaka – ijedtség

kiváltó oka: ami félelmet kelt
az érzelmet fokozó körülmények: ijesztő viselkedés
külső jelei: sápadtság, elcsukló hangú beszéd, verítékezés, megsemmisülésérzet, lúdbőrzés, remegés, körbetekintgetés
az állandósult érzelem: bhaya – félelem
színe: fekete
istensége: a szellemek




bībhatsa – undor

kiváltó oka: rothadó hús bűze
az érzelmet fokozó körülmények: húsban tenyésző férgek látványa
külső jelei: köpés, szemek összehúzódása
az állandósult érzelem: jugupsā – gyűlölet, undor
színe: kék
istensége: mahākāla –idő




adbhuta – csodálat

kiváltó oka: a valóságban megnyilvánuló rendkívüli dolog
az érzelmet fokozó körülmények: annak nagyszerű tulajdonságai
külső jelei: megdermedés, verítékezés, lúdbőrzés, hang elcsuklása, tágra nyílt szemek
az állandósult érzelem: vismaya – csodálkozás
színe: sárga
istensége: a gandharvák




śānta – békesség

kiváltó oka: Paramátmá, a Felsőlélek
az érzelmet fokozó körülmények: nagy lelkek társasága
külső jelei: lúdbőrzés...
az állandósult érzelem: śama – nyugalom
színe: szépségesen ragyogó fehér
istensége: Nārāyaṇa





A fenti kilenc érzelmet Viśvanātha Kavirāja egy tizedikkel is kiegészíti, ez a vātsalya – a gyermekszeretet.
kiváltó oka: a gyermek
az érzelmet fokozó körülmények: a gyermek mozdulatai,
külső jelei: ölelés, fej megérintése, megszagolása, puszi, ellágyuló tekintet, lúdbőrzés, könnybe lábadt szem
az állandósult érzelem: sneha – gyöngédség
színe: a lótuszvirág belsejéhez hasonlatos
istensége: világanya

PDF