főnévragozás

Az alábbi versekkel a szanszkrt nyelv iránt érdeklődők kedvében szeretnék járni. Csaitanja Maháprabhu ifjúkorában szanszkrt-tanár volt, s szokatlan tanítási módszereivel tűnt fel: minden példamondata, sőt, még nyelvtanának terminológiái is mind Krsna neveivel voltak kapcsolatban. Később Dzsíva gószvámí mindezt könyvbe is foglalta Hari-nāmāmṛta-vyākaraṇa (Nyelvtan, Hari neveinek nektárjával) címen. Az alábbi vers is ennek szellemében íródott, Raghunandan Gószvámí verse Csaitanja Maháprabhut magasztaló fohász, ugyanakkor példamondatok sora, mely a főnévragozás nyolc esetét tárgyalja.

gauraḥ sac-caritāmṛtāmṛta-nidhir gauraṁ sadaiva stuve
gaureṇa prathitaṁ rahasya-bhajanaṁ gaurāya sarvaṁ dade |
gaurād asti kṛpālur atra na paro gaurasya bhṛtyo‘bhavam
gaure gauravam ācarāmi bhagavan gaura prabho rakṣa mām ||

gauraḥ – Garura („aranyló”, alanyesetben); sat –valódi, létező, lényeges, örök; carita – bejárt, életrajz, történet; amṛta – halhatatlanság nektárja; gyönyörű; nidhiḥ – óceán; gauram – Garurát; sadā – mindig; eva – csak, csupán; stuve – magasztalom; gaureṇa – Gaurával, Gaura által; prathitaṁ – kinyilváníttatott; rahasya – titkos, misztikus; bhajanaṁ – imádat; gaurāya – Gaurának; sarvam – mindent; dade – adok, felajánlok; gaurāt – Gauránál; asti –van; kṛpāluḥ – könyörületes, együttérző; atra – itt; na – nem; paraḥ – felsőbb; gaurasya – Gaurának; bhṛtyaḥ – szolga; abhavam – lettem; gaure – Gaura iránt; gauravam – tisztelettel, megbecsüléssel; ācarāmi –viselkedem; bhagavan – magasztos!; gaura – Gaura! prabho – Úr!; rakṣa – oltalmazz!; mām – engem

Gaura az örök transzcendentális kedvtelések nektáróceánja. Mindig Gaurát magasztalom.
Gaurával nyilvánult meg a titkos imádat. Mindent Gaurának ajánlok.
Evilágon nincs Gauránál könyörületesebb. Gaura szolgája lettem.
Megbecsüléssel viselkedem Gaura iránt. Óh magasztos úr, Gaura, oltalmazz engem!

a versforma: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)

A következő vers pedig Dzsíva gószvámíé.

yaḥ kartā karma karaṇaṁ sampradānam aśeṣataḥ |
apādānādhikaraṇe tatsambandho bhaved iha ||

Olvashatjuk fohászként:
„Aki a teremtő, (a teremtés) tárgya és eszköze, az adomány mindenestől,
a forrás és a befogadó – hadd kerüljek véle kapcsolatba!”

S mert a főnévragozásról szóló fejezet élén áll, értelmezhetjük egyszerűen így is:
„Most pedig beszéljünk az alany-, tárgy-, eszköz-, részes-,
eredet-, helyhatározós- és birtokosesetekről.”
hiszen szavai a főnévragozás eseteinek egy-egy jelentését jelölik.

A főnévragozás eseteit hagyományosan egyszerű számozással jelölték. Az esetek sora, az iménti versbe foglalt jelentésekkel a következő:
1. a mondat alanyát fejezi ki; kartā – cselekvő
2. tárgyeset (mozgást jelentő igék mellett a mozgás iránya, időtartam kezdete, stb.); karma – tett, a cselekvés tárgya
3. eszköz- vagy társhatározó; karaṇa – cselekvési mód, eszköz
4. részeshatározó (jelölhet irányt, célt is); sampradāna – adomány
5. eredethatározó (utalhat okra, illetve használatos összehasonlítás esetén is, mint az első példában is); apādāna – forrás, ok, eredet
6. birtokos; sambandha – kapcsolat
7. helyhatározó, de jelenthet időt, illetve viszonyt is; adhikaraṇa – viszony, összefüggés, befogadó
8. megszólító eset; sambodhana – megszólítás

PDF