2009. július 12., vasárnap

Ferenc testvér levele


Bolyongunk ebben a világban Isten útjait keresve: egyszer járt utakon, máskor járatlanokon, s megesik az is, hogy a jártnak hitt útról kiderül, hogy nem a miénk. Néha másokkal együtt haladunk, máskor egyedül, s bizony előfordul, hogy elválnak azok, kiknek egy ideig együtt vezetett az útja. Ilyenkor legyen kéznél Ferenc testvér levele:

„Leó testvér, Ferenc testvéred üdvöt és békét kíván. Úgy beszélek hozzád, fiam, mint az édesanya; mert mindazt, amit az úton beszéltünk, röviden egy szóba és tanácsba foglalhatom össze, és ha újból hozzám kellene fordulnod tanácsért, akkor is csak azt tanácsolhatnám: Ha az Úristen tetszésének keresésében s az ő nyomdokának és szegénységének követésében bármilyen út célravezetőbbnek látszik előtted, az Úristen áldásával és az én engedelmemmel válaszd azt. És ha a lelked békéjéért, vagy más vigasztalásért szükségét éreznéd, hogy megint hozzám jöjj, csak jöjj, Leóm.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése