2009. június 7., vasárnap

Ráhu és a holdfogyatkozás



A puránák elbeszélése szerint a nap- és holdfogyatkozást a démon Ráhu okozza. Mikor a dévák és aszurák közös erővel kiköpülték a tejóceánt, az aszurák ellopták a nektárt. Vitázni kezdtek, mert maguk sem tudtak megegyezni, ki igyon a nektárból. Ám ekkor egy szépséges nő képében maga Visnu jelent meg közöttük, s az elbűvölt aszurák rábízták a nektár elosztását. Így aztán mégiscsak a déváknak jutott a nektár. Az aszurák egyike, Ráhu azonban ravaszul elvegyült a dévák között. A Nap és a Hold azonban leleplezték őt, éppen akkor, mikor ajkához emelte a korsót. Visnu nyomban lefejezte Ráhut, ám mert a halhatatlanság itala hozzáért ajkához, a feje nem pusztult el. Azóta is üldözi a Napot és a Holdat, s a nap- és holdfogyatkozás akkor következik be, amikor Ráhu utoléri őket.

A természettudományok azonban feltárják, hogy e természeti jelenségek oka a Nap, a Hold és a Föld adott pozíciója: holdfogyatkozáskor a Hold a Föld árnyékába kerül, napfogyakatkozáskor a Hold takarja el a Napot. Vajon mit kezdhetünk e kétféle magyarázattal? Vessük el talán a puránák magyarázatát?

Srídhar Mahárádzs ezzel kapcsolatban úgy érvel, hogy a védai civilizációban minden létezőt tudati minőségében szemléltek, minden létező „mögött” látták az azt irányító személyt, a félisteneket. A Nap, a Hold, a szél, a különböző fajta esők, a folyók, hegyek, mind-mind személyek. Így Ráhu sem más, mint az árnyék „megszemélyesítője”. A név is erre utal, a „rah” ige jelentése elhagy, eltávozik, otthagy, kiürít, ráhu így az elhagyó, távozó személyt jelenti, esetünkben a fény távozását.
Srídhar Mahárádzs így ír: „Amikor ennek az árnyéknak a személyes képviselőjére gondolunk, akkor beszélünk Ráhuról. Lelki síkon minden tudattal rendelkezik: az árnyék, az árnyék okozta jelenség - minden. Amikor a Hold, a Nap és a Föld között van, a Hold árnyéka a Földre száll. Ez az alászálló árnyék is eredeti lelki létében tudattal bír. Első lépésben, tiszta tudati síkon szemlélve minden tudatos, és csak azután anyagiasul számunkra, hogy a mi tudatunk beszennyeződik, és anyaginak látjuk. A tudatunk először szennyezett, mentális személyiséggel ruházza fel a tökéletes lelki személyiségű létezőt, majd ezen a síkon áthaladva durva, gyakorlatilag tudatnélküli anyagként kezdi érzékelni. Így hát eredendően mindennek van személyisége. Ezért a rsik a valóság e szemléletével, mindent mindig személyként szólítottak meg: a fákat, a hegyeket, a Napot, az óceánt. Mielőtt a tiszta tudat tapasztalni kezdi a tisztán anyagit, lennie kell egy átmeneti, kevert állapotnak, ez az az állapot, amikor a létezőket mentális személyiségekként, a karma törvényeitől szenvedőknek látjuk. Tehát a rsik állítása, miszerint minden személyiséggel bír, valóban igaz, nem a képzelet szüleménye.”

4 megjegyzés:

  1. Ez azt jelenti, hogy a valóság mögött, amelyet mi, anyagi tudattal rendelkező lények élünk, folyamatosan zajlik egy "másik" élet is? Mint egy párhuzamos dimenzió?
    Mi anyagi szemmel azt látjuk, hogy a Föld árnyékot vet a Holdra, s egy másik szinten ugyanebben a pillanatban Ráhu feje utoléri Csandrát?

    VálaszTörlés
  2. Mi a Hold? Egy kőkolonc a fejünk felett a világűrben, vagy az éltető, nektárt árasztó csoda, a csillagok szépséges ura? Amire kíváncsi az ember, amilyen szemmel körülnéz a világban, azt fogja észrevenni.
    Engem nem a párhuzamos univerzumokra, inkább a fény kettős természetére emlékeztet. A dolgok olyanok, amilyenek. A vizsgálódó elme pedig kategóriákat gyárt: ez olyan anyagdarab-szerűen viselkedik, amaz meg hullám-szerűen... felépíti a modelljeit. De a jelenségek körülötte nem gyömöszölhetők olyan egyértelműen ezekbe a kategóriákba... attól függ, hogy milyen módon vizsgálom, hogyan nézem. A valóság szétfeszíti a róla alkotott modelljeinket.
    A déva (a szó jelentése ragyogás) fénnyel szemben az árnyék (nem-fény) természetesen a-déva, tehát aszura... démoni, ahogy mondani szokás, s ez az árnyék kergeti a fénylő Napot vagy Holdat.

    VálaszTörlés
  3. Az embert hamar bolondnak nézik, ha a Holdat a csillagok holdarcú urának nézi...
    Aszurák és dévák - örök harc a fény és a sötét, jó és rossz között? Ez nem egy újabb kategória?
    Az ember dönt, hogy miképpen akarja szemlélni a világot, de választása - úgy hiszem - meghatározza azt is, mik történnek vele ezentúl, mit kap a világból.
    Ha a csillagok urát választja, "ettől" világtól nem kaphat többé semmit, mégis itt kell élnie. Könnyű, túlságosan könnyű egy álomvilágban élni, ha itt nem boldogulunk (a szó összes értelmében).

    VálaszTörlés
  4. "Miközben mindenki alszik, a fegyelmezett ember ébren van,
    de az élőlények ébrenléte a lelkét látó bölcsnek éjszaka."

    Természetesen bolondnak nézik... hiszen a "normális" ember a TV-t nézi, a bolond meg a Holdat. Ám én azt mondom, ez nem álomvilág, nagyon is reális valóság - valós valóság :), csak éppen más rend szerinti. Az álomvilág ellenben az illúzió egy speciális fajtája.

    "Aszurák és dévák - örök harc a fény és a sötét, jó és rossz között? Ez nem egy újabb kategória?"
    Persze, az. Evilági kategória.

    VálaszTörlés