dogmák?

A minap meghallgattam egy előadást. Az előadó először éles szavakkal illette a mai világgal inkompatibilis katolikus dogmákat, aztán... bevezetett néhány „új”, advaita dogmát: az egyén és Isten azonosságáról szólót. Én meg eltűnődtem azon, hogy a lelki fejlődés nyilván nem abból áll, hogy az egyik dogmagyűjteményt felcseréljük egy másikkal. Halkan megjegyzem: még akkor sem, ha a szépséges-kékséges pásztorfiú körüli hittételekre cseréljük fel a megunt régit. Hiszen a megszabadulást (/üdvösséget) nem a hittételekhez való ragaszkodás hozza el, hanem ha megmoccan valami az ember szívében, s ennek következtében más szemmel látja maga körül a világot s a benne lakó társakat. Kötetlen lesz, mert a valós valósághoz kötődik.
A hittételeknek pedig az az értelmük, hogy addig is rendet teremtsenek a káoszban, segítsenek eldönteni mi a jó és mi a rossz - s ez kezdetben megkerülhetetlen. A másik oldalon pedig... a szeretetet nem kötik törvények, szabályok.
Anyagi szemmel nézve minden anyagi... isteni szemmel pedig az anyagi is transzcendens.