Szvámí Szadánanda dász

 

Szvámí Szadánanda dász
(1908 - 1977)

Bhaktisziddhánta Szaraszvatí vágyának eleget téve tanítványai - az ortodox hindu felfogással szakítva - a nyugati világba utaztak, hogy ott tanítsák Csaitanja Maháprabhu üzenetét. Először 1933-ban Londonban nyitottak prédikáló központot, előadásokat tartottak az érdeklődőknek s a tudós közönségnek. Az első nyugati vaisnavák így 1935-ben utaztak Indiába, köztük Ernst Schulze is, aki aztán később Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Prabhupád tanítványa is lett, mesterétől a Szadánanda nevet kapta.
Szadánanda dász korábban összehasonlító vallástudománnyal foglalkozott, buddhista szöveget fordított szanszkrtból, így került Japánba, ahol Bhaktisziddhánta Szaraszvatí egy másik tanítványának, Prof. N. Sanyal-nak Csaitanja Maháprabhuról írt könyve került a kezébe. Felvette a kapcsolatot a szerzővel, és mesterével, majd az ő instrukcióit követve Londonba utazott, hogy találkozzék az ottani bhaktákkal, Bhakti Pradíp Tírtha Maháráddzsal, és Bhakti Hridaja Vana Maháráddzsal.
1935-ben utazott Indiába, itt is telepedett le, s mikor a második világháború kitört, német állampolgársága miatt internálótáborba került. A táborban találkozott fogolytársával, Walther Eidlitz-cel (a későbbi Vámana dásszal), aki eredetileg azért utazott Indiába, hogy meglelje mesterét.
Az alábbi részlet Vámana dász Ismeretlen India című könyvéből való:

- Ahogy a tűz természete az hogy égjen éppen így az emberi lélek természete az hogy szeressen, Istent szeresse. - mondta Szadánanda. Magas volt, vékony, feje kopaszra borotválva. Bár európai volt, az indiai szerzetesek öltözetét viselte. Egy napon ott állt új jövevényként az ebédlő barakk előtt ahol az internáltak már éhesen sorakoztak, s mely felett az izgatott ragadozó madarak nagy rajokban köröztek. Megszólítottam s ő tőmondatokban, szigorúan a tárgyra szorítkozva válaszolt. Első igazi beszélgetésünk az éjszakai futballpályán zajlott. Ott mesélt nekem egy antik görög vázáról, amit egyszer régen látott. A vázára egy kerék volt festve tizenhat küllővel. A kerék körül képek voltak a régi görög misztériumokból, s egy felirat: „Leugrottam Ixion kerekéről.”
Ixionnak nevezték azt a vétkekkel teli halottat, aki a holtak világában örök időkre egy forgó kerékre van kötözve; erre emlékeztem. De nem tudtam, hogy egyes görög misztériumok nem a halottak világát, hanem a mi saját világunkat tekintették szánalmas helynek, ahol valamennyi élőlény anélkül hogy tudna róla egy kérlelhetetlenül forgó kerékre van felfeszítve, az állandóan ismétlődő földi életek kerekére.
Egy rég nem működő erdei vízimalom kerekére kellett hirtelen gondolnom, melyet gyermekkoromban sokszor órákig bámultam rémülten, amint színehagyott, mohával borított küllői értelmetlenül forogtak miközben alatta a mélyben a megfeketedett, kikövezett mederben zubogó patak vizét a magasba emelte, szétfröccsentette, majd ismét a magasba emelte: nyereség és veszteség, tisztelet és szégyen, vereség és győzelem, boldogság és szenvedés, egészség és betegség, egyesülés és elválás, hervadás, halál, és új születés. Saját vágyaink ereje válik azzá az erővé, mely a változó világ kerekét hajtja végtelenül előre. Az összes indiai bölcselet azt az utat kereste, mely az Ixion kerekéről való szabaduláshoz vezet. Srí (1) is ezt a szabadulást nevezte a legfőbb célnak.
- Az izzó fájdalom változó világának kerekéről való szabadulás nem a legfőbb cél. - mondta kísérőm. - Ez csupán az első lépés a soha véget nem érő ösvényen, mely Isten elfeledett világába visz, ahová az istenszeretet guruja vezeti tanítványát.
- Mi az út? Mi a cél? - faggattam, miközben úgy éreztem, hűtlen lettem Srí mahárádzshoz, gurumhoz azzal hogy feltettem e kérdést.
- Az út a szeretet, a cél a szeretet; egyre nagyobb, a szívből előtörő istenszeretet. Ahogy a szikra tanusítja a tűz létét azzal hogy éget, éppen így ad bizonyságot Isten létéről a lélek azzal hogy szereti őt. A szikra az egyéni lélek, a szeretet nagy tüze Isten maga. A szikra parányi a tűzhöz képest melyből kipattan, de végtelen parányisága csupán formájára vonatkozik. A lelket burok rejti, s nem tud semmit igazi természetéről. De ha ráébred önmagára, s szereti Istent, s kimondhatatlanul vágyakozik vissza hozzá, akkor ő is részesévé válik az örökkévalónak, az ő gazdagságának, becsületességének, szabadságának. Ekkor levetkőzi az önérdek valamennyi formáját, s nem marad más vágya mint hogy Istennek örömet szerezzen. Ekkor részt tud venni Isten belső életében a szeretetteljes odaadó szolgálatban.
- Nem az Igazság ismerete a legfőbb cél? A gurum ezt mondta nekem.
- Bölcsességhez az ember nem jut tudni akarás útján, csak az odaadó szolgálat által. A puszta tudásvágy még önzés, és az egoizmus kielégítése.

....

- Szvámídzsí- kezdtem - Mit mondott az ön guruja, szerinte miért élünk? Miért kaptuk ezt a testet?
Szadánanda kigyúlt:
- A gurum azt mondta: „Azért kaptuk ezt a lusta testet, hogy valamennyi lélegzetvételünkkel elégessük az isten iránti szeretet tüzében.” Ezt azonban ön még nem értheti Vámanadász. Ön még nem tudja ki is Isten, ki Krsna...
- Ó, én szeretném látni Istent - mondtam.
- Nem arról van szó, hogy ön látja Istent - utasított rendre szigorúan kísérőm. - Sokkal inkább arról, hogy Isten tekint önre, hogy vonzza Őt az ön szeretetteljes odaadás iránti vágyának szépsége és tisztasága. Ha valaki Istent látni akarja, akkor ez a kívánság még mindig kizsákmányoló hajlamának utolsó foszlányaiból ered. Mint ahogy az emberek önzésükből fakadóan a Földön valamennyi dolgot objektummá alacsonyítanak le, melyeket csak aszerint képesek értékelni, hogy számukra hasznosak-e vagy sem, s mindent élvezni akarnak, s egyesek így tekintenek Istenre is.
- Hogy szabadulhatok meg ettől az egoizmustól?
- Így sem szabad kérdezni. - válaszolta Szadánanda keményen. - Ez a kérdés is egoizmusból fakad. Kérje Krsnát, az ismeretlent, a rejtetett, hogy adjon önnek erőt, hogy a jövőben egyszer őszintén tudja majd kérni, hogy őt igazán szolgálhassa, és megtanulja szeretni. De már későre jár. Aludnunk kell. Jó éjt Vámanadász.

–––––––––––––––––––––––––––
(1) Srí: szerzetes tanító, a szerző korábban az ő himalájai ásramjában élt

· A könyv magyar nyelven itt olvasható.
· Szvámí Szadánanda dász élete és írásai (angol, német és svéd nyelven)