2009. február 19., csütörtök

mi a legcsodálatosabb?


A minap egy beszélgetésen vettem részt, ahol sok szó esett a keleti és a nyugati gondolkodásról. A beszélgetés végén a halál került szóba... elhangzott, hogy a filozófia arra tanít, hogyan kell meghalni (a nyugatiak közül talán először Platón ír erről, a lélek halhatatlanságát igazoló Phaidónban). Felmerült a kérdés, hogy manapság miért dugjuk el a halált... én meg közben azon tűnődtem, hogy miért dugjuk el az öregséget? A fiatalság kultuszában él a világ, megfeledkezve minden másról. És Judhisthir király szavai jutottak eszembe a Mahábháratából, aki a kérdésre – mi a legcsodálatosabb? – e szavakkal felel:

ahany-ahani bhūtāni gacchantīha yamālayam |
śeṣāḥ sthāvaram icchanti kim āścaryam ataḥ param ||

ahani-ahani – napról napra; bhūtāni – teremtmények; gacchanti – mennek; iha – itt (e világban); yama-ālayam – Jama hajlékába; śeṣāḥ – a többiek; sthāvaram – stabilitást, változatlanságot; icchanti – vágynak; kim – mi; āścaryam – csodálatos; ataḥ – ennél; param – kimagaslóbban;

E világban nap mint nap lények sokasága távozik a Halál birodalmába, ám a többiek mégis változatlanságra vágynak – mi lehetne ennél csodálatosabb? (Mahábhárata, Vana-parva 313.116.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése