mahámantra magyarázatok

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare |
hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare ||

Dzsíva gószvámí e kommentárjában háromféle hangulatban szól a mahámantráról.

Mahámantra-magyarázat a fenség-tudatában

harati tri-vidhaṁ tāpaṁ janma-koṭi-śatodbhavam |
pāpaṁ ca smaratāṁ yasmāt tasmāddharir iti smṛtaḥ ||

harati – elveszi; tri-vidhaṁ – háromféle; tāpaṁ – szenvedést; janma – születés; koṭi-śata – tízmillószor száz; udbhavam – vmiből származó; pāpaṁ – bűnt; ca – és; smaratāṁ – emlékezőké; yasmāt – amiatt; tasmāt – ezért; hariḥ – Hari; iti – így; smṛtaḥ – emlékezett;

Mivel elveszi [harati] az őrá emlékezők háromféle szenvedését és számtalan születésből származó bűneit, ezért Harinak nevezik.

kṛṣir bhūr-vācakaḥ śabdo ṇaś ca nirvṛti-sūcakaḥ |
tayor aikyaṁ paraṁ brahma kṛṣṇa ity abhidhīyate ||

kṛṣiḥ – a krs (szótag); bhūḥ – létező, létezés; vācakaḥ – kifejező; śabdaḥ – hang, szó, név; ṇaḥ – a na (szótag); ca – és; nirvṛti – “abbahagyás”: elégedettség, nyugodtság, üdvösség, befejezés; sūcakaḥ – mutató; tayoḥ – ama kettőé; aikyaṁ – egység; paraṁ – legfőbb; brahma – Brahman; kṛṣṇaḥ – Krsna; iti – így; abhidhīyate – van nevezve;

A “krs” létezést jelent, a “na” az elcsendesülés örömére [nirvrti] utal, e kettő együtt a legfőbb Brahman neve: Krsna.

A verset ebben a formában idézi a Csaitanja-csaritámrta 2.9.30
Az első két páda Mahábhárata ötödik könyvében (az Udjóga-parvában) a 68.5 vers első fele, melyben Dhrtarástra kérésére Szanydzsaja beszél Krsna, a Legfelsőbb Személy neveiről. A folytatás ekképp szól: kṛṣṇas tadbhāvayogāc ca kṛṣṇo bhavati śāśvataḥ – Krsna: és amazok kapcsolódásából Krsna lesz, az örökkévaló.
A nirvrti “abbahagyás” szó (nir–vmitől mentes; vrt–halad, fordul) többféleképpen értelmezhető, a gaudíja magyarázók többnyire a gyönyör, boldogság szavakkal fordítják. A szó a világi aktivitás abbamaradására, s az ebből fakadó nyugodt örvendezésre utal. A létezéssel szemben (bhú–létezés) jelentheti az evilági lét megszűnését, az üdvösséget, esetleg felvethető még a nemlétként való értelmezés is (nir–vmitől mentes; vrt–van, létezik, él), ekkor Krsna, a Legfelsőbb, a lét és nemlét teljességét is jelenti, miként a Bhagavad-gítában (9.19) is, ahol Krsna ezt mondja: amṛtaṁ caiva mṛtyuś ca sad asac cāham arjuna – én vagyok a halhatatlanság és a halál is, a lét és a nemlét is, Ardzsuna.

ramante yogino'nante satyānanda-cid-ātmani |
iti rāma-padenāsau para-brahmābhidhīyate ||

ramante – örvendeznek; yoginaḥ – jógík; anante – örökben; sati – létben; ānanda-cit-ātmani – gyönyör-tudat-lélekben; iti – így; rāma-padena – Ráma jelével (helyzetével); asau – ő; para-brahma – legfőbb Brahman; abhidhīyate – van nevezve;

A misztikusok az örök létezésben, a gyönyörteli és tudatos lélekben örvendeznek [ramanté], ezért őt, a legfőbb Brahmant, a Ráma névvel illetik.

Az anante satyānanda-cid-ātmani más olvasatban: anante satya-ānanda-cit-ātmani – az örökkévaló, igazság gyönyör és tudatos természetű lélekben.
A vers a Rámatápaní-upanisadból való (1.1.6.). Idézi a Csaitanja-csaritámrta 2.9.29., továbbá a Padma-purána is, melyben a Rámacsandra száz nevét magasztaló himnuszban ez a nyolcadik vers.

A mahámantra édes lelki ízekkel teli magyarázata

vijñāpya bhagavat-tattvaṁ cid-ghanānanda-vigraham |
haraty avidyāṁ tat-kāryam ato harir iti smṛtaḥ ||

vijñāpya – ismertetve; bhagavat-tattvaṁ – az isteni igazságot; cit-ghana – “tudat-felhő”, a Legfelsőbb Lélek megnevezése; ānanda-vigraham – gyönyör formáját; harati – elveszi; avidyāṁ – tudatlanságot; tat-kāryam – annak következményét; ataḥ – ezért; hariḥ – Hari; iti – így; smṛtaḥ – emlékezett;

Az isteni igazságot, a Legfelsőbb Lélek gyönyör-formáját felfedve elveszi [harati] a tudatlanságot s annak következményeit, ezért Harinak nevezik.

harati śrī-kṛṣṇa-manaḥ kṛṣṇāhlāda-svarūpiṇī |
ato harety anenaiva śrī-rādhā parikīrtitā ||

harati – elragadja; śrī-kṛṣṇa-manaḥ – Srí Krsna elméjét; kṛṣṇa-āhlāda-sva-rūpiṇī – Krsna gyönyörének természetes (“saját”) megtestesülése (szépsége); ataḥ – ezért; harā – Hará (“elragadó”) iti – így; anena – általa [férfi]; eva – bizony; śrī-rādhā – Srí Rádhá; parikīrtitā – nevezett;

Rádhá elrabolja [harati] Krsna elméjét, gyönyörének megtestesülése ő, kit Krsna Harának nevez.

ānandaika-sukha-svāmī śyāmaḥ kamala-locanaḥ |
gokulānandano nanda-nandanaḥ kṛṣṇa īryate ||

ānanda-eka-sukha-svāmī – gyönyör-egyedülálló-boldogság-mestere; śyāmaḥ – sötét; kamala-locanaḥ – lótusz-szemű; gokula-ānandanaḥ – Gókulát boldogító; nanda-nandanaḥ – Nanda fiacskája (“boldogsága”); kṛṣṇaḥ – Krsna; īryate – van mondva;

A gyönyör, s a páratlan boldogság e sötét testű mesterét, Nanda lótusz-szemű fiacskáját, Gókula megörvendeztetőjét, Krsnának hívják.

vaidagdhya-sāra-sarvasvaṁ mūrta-līlādhidaivatam |
śrī-rādhāṁ ramayan nityaṁ rāma ity abhidhīyate ||

vaidagdhya-sāra-sarva-svaṁ – a szépség (és elmésség) lényegének minden sajátját; mūrta-līlā-adhidaivatam – megtestesült (szerelmes) kedvtelések uralkodó istenségét; śrī-rādhāṁ – Srí Rádhát; ramayan – megörvendeztető; nityaṁ – mindig; rāmaḥ – Ráma; iti – így; abhidhīyate – van nevezve;

A szépség és elmésség mindenek felett álló teljességét, a szerelmes kedvtelések uralkodó istenét, a Rádhikát mindig boldoggá tevőt [ramajan], Rámának nevezik.

Mahámantra-magyarázat az isteni párra emlékezve

mano harati kṛṣṇasya kṛṣṇāhlāda-svarūpiṇī |
tato harā śrī-rādhaiva tasyāḥ sambodhanaṁ hare ||

manaḥ – elmét; harati – elragadja; kṛṣṇasya – Krsnáé; kṛṣṇa-āhlāda-sva-rūpiṇī – Krsna gyönyörének természetes (“saját”) megtestesülése (szépsége); tataḥ – ezért; harā – Hará (“elragadó”); śrī-rādhā – Srí Rádhá; eva – bizony; tasyāḥ – övé; sambodhanaṁ – megszólítás; hare – Haré;

Harának (elragadó) nevezik, mert elrabolja [harati] Krsna elméjét. Rádhiká ő, Krsna gyönyörének megtestesülése, kinek megszólítása ezért Haré.

apagṛhya trapāṁ dharmaṁ dhairyaṁ mānaṁ vraja-strīṇām |
veṇunā karṣati gṛhāt tena kṛṣṇo'bhidhīyate ||

apagṛhya – elvéve; trapāṁ – szégyenlősséget, szemérmességet; dharmaṁ – vallást; dhairyaṁ – higgadtságot; mānaṁ – büszkeséget; vraja-strīṇām – Vradzsa asszonyaié; veṇunā – fuvolával; karṣati – vonzza; gṛhāt – otthonról; tena – ezért; kṛṣṇaḥ – Krsna; abhidhīyate – van nevezve;

Fuvolájával csábítja [karsati] magához Vradzsa leányait, elvéve szemérmességüket, erényességüket, józanságukat és büszkeségüket, ezért Krsnának nevezik.

ramayaty aniśaṁ rūpa-lāvaṇyair vraja-yoṣitām |
manaḥ pañcendriyāṇīha rāmas tasmāt prakīrtitaḥ ||

ramayati – megörvendezteti; aniśaṁ – szakadatlan (“éjszakátlan”); rūpa-lāvaṇyaiḥ – alakjának szépségével; vraja-yoṣitām – Vradzsa hajadonjaié; manaḥ – elmét (szívet); pañca-indriyāṇi – öt érzéket; iha – itt, most; rāmaḥ – Ráma; tasmāt – ezért; prakīrtitaḥ – nevezett;

Alakjának szépségével szüntelenül boldoggá teszi [ramajati] Vradzsa hajadonjainak szívét s érzékeit, ezért Rámának nevezik.

PDF